1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Pázmándi Horváth Endre született Pázmándon, Győr vármegyében, nov. 25-dikén 1778-ban. Tanulmányait Győrött kezdte, hol Fabchich vezetése alatt lépett a költői pályára, folytatta Komáromban; a philosophiai cursust Posonyban és 1797-ben Heinrichauban, Felső-Sziléziában a cisterciták rendében végezte, de ezt esztendő múlva elhagyván, a győri nevendékházba lépett. 1801-ben felszenteltetett. Miután Széplakon, Szergényben (Sopronban) és Győrött öt évig káplánkodott, 1806-ban téti, 1829-ben pázmándi plebános, 1835-ben alesperes lett. Némi alkalmi versek közrebocsátása után (1805–9) először Zircz emlékezete (Buda, 1814) költeményével vonta magára a literatura barátai figyelmét, mely után Árpád nagy eposához fogott, azt 1830-ban be is végezte (Pest, 1831), s vele az academia 1831-ki nagyjutalmát nyerte el. Időközben belőle néhány töredéket közlött az Aurora 1822., 26., 28-ki s az Urania 1828-ki folyamaiban; és két kisebb hőskölteményt: Gritti Lajos (Aurora, 1821) s a Sziszeki győzedelem (Aurora, 1827). Azonkívül két heroidet: Török Bálint, hitveséhez (Aurora, 1824), Borbély Helena, férjének Békesi Istvánnak (Aurora, 1825), dalokat, epistolákat birunk tőle, mik Pesten (1832) Kisebb költemények czím alatt összegyűjtve jelentek meg. A magyar tudós Társaság igazgatósága 1830-ban nov. 17-dikén a nyelvtudományi osztályba vidéki harmadik rendes tagul nevezte ki, míg Kisfaludy Sándor kiléptével, s majd Kölcsey Ferencz halálával, 1838-ban ennek helyébe és fizetésébe lépe. Prosai darabjai közül Simai Kristóf emléke az Évkönyvek III. kötetében látott napvilágot, Theodul estvéi fordítása pedig még 1819-ben Budán. Halála martius 7-dikén 1839-ben következett be. Kéziratban maradt tőle: Bathori Zsigmond erdélyi fejedelem élete. Könyveit, pázmándi magányát (mostohaanyja halála után) s némely apróbb activumait a m. t. Társaságra hagyta.
Forrás: Régi Akadémiai Levéltár