† 1831Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál† 1832Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró† 1833Görög Demeter Simai Kristóf† 1834Végh István† 1835Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek† 1836Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik† 1838Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János† 1839Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor† 1840Baricz György Márton József Thaisz András |
Pázmándi Horváth Endre
Pázmándi Horváth Endre született Pázmándon, Győr vármegyében, nov. 25-dikén 1778-ban. Tanulmányait Győrött kezdte, hol Fabchich vezetése alatt lépett a költői pályára, folytatta Komáromban; a philosophiai cursust Posonyban és 1797-ben Heinrichauban, Felső-Sziléziában a cisterciták rendében végezte, de ezt esztendő múlva elhagyván, a győri nevendékházba lépett. 1801-ben felszenteltetett. Miután Széplakon, Szergényben (Sopronban) és Győrött öt évig káplánkodott, 1806-ban téti, 1829-ben pázmándi plebános, 1835-ben alesperes lett. Némi alkalmi versek közrebocsátása után (1805–9) először Zircz emlékezete (Buda, 1814) költeményével vonta magára a literatura barátai figyelmét, mely után Árpád nagy eposához fogott, azt 1830-ban be is végezte (Pest, 1831), s vele az academia 1831-ki nagyjutalmát nyerte el. Időközben belőle néhány töredéket közlött az Aurora 1822., 26., 28-ki s az Urania 1828-ki folyamaiban; és két kisebb hőskölteményt: Gritti Lajos (Aurora, 1821) s a Sziszeki győzedelem (Aurora, 1827). Azonkívül két heroidet: Török Bálint, hitveséhez (Aurora, 1824), Borbély Helena, férjének Békesi Istvánnak (Aurora, 1825), dalokat, epistolákat birunk tőle, mik Pesten (1832) Kisebb költemények czím alatt összegyűjtve jelentek meg. A magyar tudós Társaság igazgatósága 1830-ban nov. 17-dikén a nyelvtudományi osztályba vidéki harmadik rendes tagul nevezte ki, míg Kisfaludy Sándor kiléptével, s majd Kölcsey Ferencz halálával, 1838-ban ennek helyébe és fizetésébe lépe. Prosai darabjai közül Simai Kristóf emléke az Évkönyvek III. kötetében látott napvilágot, Theodul estvéi fordítása pedig még 1819-ben Budán. Halála martius 7-dikén 1839-ben következett be. Kéziratban maradt tőle: Bathori Zsigmond erdélyi fejedelem élete. Könyveit, pázmándi magányát (mostohaanyja halála után) s némely apróbb activumait a m. t. Társaságra hagyta. |