1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc Sző-Demeteren, Közép-Szolnok vármegyében, aug. 8-dikán 1790-ben született, s tanulmányait a debreczeni ref. collegiumban végezé. Már itt barátkozott meg teljesen a classica régiség két nyelvén kívül a francziával és némettel, s az ottani válogatott könyvtár segedelmével ezeknek jeles íróit nagy buzgósággal tanulta; a magyar literaturát Kazinczy munkái kedvelteték meg vele. 1809-ben Pesten a kir. táblához jegyzőnek esküdt fel, s itt szövé Szemerével azon meleg barátságot, mely őt egész sirjaiglan kísérte. Első, poetai, dolgozatai Horvát István ´Dámák kalendáriomá´-ban s az Erdélyi Muzeumban jelentek meg. 1815-ben következett, Kazinczy mellett, a Felelet a Mondolatra, s 1817-ben Csokonai, Kis és Berzsenyi munkáik birálatai: melyek amaz ingerlékeny korban neki annyi kellemetlenséget okozának, hogy valamennyi régi s új költőink szándéklott bírálásával felhagyna, s több évi hallgatás után is csak verseket ada az Aurora, Hebe, Aspasia és Koszorúban, melyek felett az olvasók elfeledvén a szigorú criticust, benne a költőt szerették meg. 1826-ban jelent meg tőle a kassai Minervában az Ilias I. könyvének fordítása, s ekkor vonatott be Szemere által a Muzárion szerkesztésébe is (Pest, 1826. négy kötet), mely a magyar aestheticai literaturára nem csekély befolyással volt. S noha 1828-ban Szatmárban tiszteleti, majd rendes főjegyzővé s 1832-ben ugyanazon megye részéről országgyűlési követté választatott, mely pályán is országos tisztelet tárgyává lőn, mégis folyvást dolgozgatott, név szerint Bajza Aurorája s Kritikai Lapjaiba, Szemere Aurórája s a Muzárion új folyamába (1833), utóbb az Athenaeumba is. A m. academia igazgató tanácsa őt a literatura körüli érdemei s ritka tehetségei tekintetéből 1830. nov. 17-dikén a nyelvtudományi osztályba vidéki második rendes taggá nevezte ki, 1835-ben pedig a tiszteleti taggá választatott Kisfaludy Sándor helyébe elsőnek, fizetéssel. A halál őt egyheti betegség után Csekén, Szatmár vármegyében aug. 24-dikén 1838-ban ragadta ki családja karjai közül, mindazoknak, kik őt mint írót, hazafit és embert ismerték, élénk fájdalmára. A m. t. társaság Évkönyveiben tőle Kazinczy és Berzsenyi feletti emlékbeszédei állanak. Számos philosophiai, törvényes, aestheticai, szónoki és költői munkái közül, melyek nagy része kéziratban van, összeszedve csak lyrai dolgozásai vannak: Kölcsey Ferenez munkáji. Kiadta Szemere Pál. Első köt. Versek. Pesten, 1832. Hartleben. 
  Forrás: A költőről írt első hivatalos visszaemlékezés a Régi Akadémiai Levéltár anyagában