1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Kresznerics Ferenc

Kresznerics Ferencz Vas vármegyében, Ivánczon született, februarius 25-kén 1766-ban, hol atyja a tanítói s jegyzői hivatalt visele. Rendes iskolai tanulását Szombathelyen kezdé, Sopronban folytatá, s Posonban végzé. Ez utóbbi helyen tanulá a bölcselkedés s vallástudományon kívül a franczia, zsidó, görög s olasz nyelvet; itt gyakorlá magát az ekkoron oly annyira sürgetett s majdnem szükségessé tett német nyelvben; valamint a magyar nyelvet is itt kezdé oly szorgalommal, mivelhogy későbbi dolgozásit csak az itt megízlelt munka folytatásának tarthatni; név szerint a még most is kéziratai között fennlévő Magyar nyelvkönyvet itt írá. 1790-ben Augustus 24-kén áldozó papnak szenteltetvén, majd mint ideigleni segédpap Nádasdra és Salomvárra, majd mint udvari káplán Apáthiba rendelteték; innen pedig mint rendszerinti káplán Ivánczra, utóbb Zala-Egerszegre küldetett. l793-ban Szombathelyen philosophiai iskolák nyittatván, a mathesis rendes tanítójának nevezteték. E hivatal kezdetén a szép mívek s bölcselkedésből doctori koszorút szerze; később pedig három kézi könyvet készíte, ú. m. Elementa architecturae civilis, Elementa geometriae practicae és Exempla mathematica inprimis algebraica. Ezek mindeddig csak kéziratban vagynak. Efféle hivatalos foglalatosságin kívül néhány ifjat amidőn nevele s taníta, a persa s török nyelvet tanulá, a római remek s honi nevezetesb irókat olvasá, régi pénzeket gyűjte, JuIianus Császárainak görögből még Posonban végzett magyar fordítását kiadás végett jobbítgatá, és a De geheime Schlüssel Salamonis czímű könyvet magyarra fordítá. Amaz 1806-ban kiadatott Posonban, ez pedig kéziratban vagyon. 1804-ben Medgyesi Somogyi Jósefnek Bécsben nevelője s a philosophiai tudományokból tanítója lőn, s egyéb dolgai közben e czímű munkát írá: Principia doctrinae christianae juxta ductum catechismi romani. Két év múlva pedig előbbi hivatalába visszalépvén tiszte pontos teljesítése mellett ily czímű kéziratokat készíte: Diplomata, quae, additis notis et citationibus, coltegit Franciscus Kresznerics; Numi patrii, quos museum Francisci Kresznerics complectitur, conscripti 1808. A Hébekori philologiai gondolatoknak és az Emlékezet segítségének huzamos irása, a Magyar közmondásoknak és egyéb nyelvtudományi jegyzékeknek több évre terjedő gyűjtögetése után 1808-ban a Gyökrrendű magyar szótárt kezdé írni, mely 1831 és 1832-ben Budán adatott ki. Többféle kedvetlen körülállások összecsoportozása majdnem kényszerítve sürgeté, hogy nyugtalan és sanyarú tanítói pályájáról lelépvén állapotváltoztatás felől gondoskodjék; amit csak 1812-ben teljesíthete, midőn megürülvén a sági fára, plebánosnak neveztetett. Ą tudós munkálkodástól mint benne természetté s szükséggé vált foglalatossággal ez új körben sem hagyhata fel. Mindemellett örömest tőn, kiváltképp mielőtt melle teljes elgyöngülése vissza nem tartá, mindent, mi a jó lelkipásztor tisztéhez tartozik, Egyéb kisebb és nagyobb ekkorbeli munkái között, melyeknek egy része nyomtatásban is megjelent, említést érdemel ezen kéziratja: Numi veteres, quos museum Francisci Kresznerics complectitur, conscripti per eundem 1819. in duobus tomis. Számos érdemeinek némi jutalmát aratá ezen megtiszteltetések لltal, hogy 1822-ben kemenesali alesperesnek téteték, ِt évvel utَbb szentszéki bيrلnak nevezteték, s ismét néggyel késُbb 1831-ben februarius 15-dikén az alrendű egyhلziak kِzül egyedül maga a magyar tudَs Tلrsasلgban tiszteletbeli tagnak vلlasztaték. Meghala 1832-ben januarius 18-dikán. Mindezeket bővebben olvashatni az 1832-diki Tudományos Gyűjtemény VIII-dik és a Magyar tudós Társaság Évkönyveinek I-ső kötetében. 
  Szilasy Móricz egykorú kézirata alapján 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár