1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Weninger Vincze

Weninger Vincze született Pesten 1834-ben apr. 30-dikán, polgári szülőktől. A kegyesrendiek pesti gymnasiumában 1848-ban a 6 évi és a magy. tud. Egyetemen — az akkoron még fennállott — két évi bölcsészeti tanfolyamot elvégezve, a József-féle ipartanodában az 1851/52–1853/54. tanévekben fényes sikerrel a reáltanszakok tanulmányozását folytatta, 1855-ben az akkori pesti czéh-elöljáróságtól kiadott okmány alapján kézmíves legénnyé lett felavatva. Egyúttal Szőnyi magán fiúnöveldéje al- és fel-reálosztályában a természet- és mennyiségtan előadásával foglalkozott. A bécsi műegyetemen mint végzett technikus, egy tanéven át szakszerű kiképeztetését folytatván, az ottani vizsgáló bizottságtól 1857 nyarán a főreáltanodai tanárképesítő okmányt nyerte. Ugyancsak 1857-ben a hazánk fővárosában létrejött kereskedelmi akadémiában a mennyiség- és mértan valamint a mértani rajzoktatás tanszéke Weningerre bízatott. Azon időben alakult a magy. általános biztosító társaság, melynél mint technikai számvizsgáló 1858 végén nyert alkalmazást. 1855-ben a magy. Természettudományi Társulat rendes tagjává lett megválasztva. Az Akadémia 1860 októberében választotta tagjául a Politikai számtan czímű jeles munkájának megjelenése után. 1861-ben Weningerre bízatott a magy. biztosító társaság életbiztosítási osztályának vezetése. A magyar alkotmány visszaállításával Lónyay pénzügyminiszter felterjesztésére 1867-ben május 10-dikén kelt legfelsőbb elhatározással a magyar pénzügyminisztériumhoz miniszteri tanácsosnak s a következő évben a közös pénzügyminisztériumhoz osztályfőnöknek lett kinevezve. 1870-ben a magyar általános hitelbank kormányzó tanácsi ülésében a vezérigazgatói állomásra Weninger, ki időközben a magy. földhitelintézet, a pesti kereskedelmi bank, meg az akkori osztrák nemzeti bank budapesti fiókja körül kir. biztos minőségében fényes bizonyítékát adta ebbeli szakképességének, egyhangúlag meghívatott. Ennek következtében államhivataláról lemondott; lemondása érdemeinek, melyekért már előbb a vaskorona rend II. osztályával lőn kitüntetve, újólagos legfelsőbb elismerése mellett, legkegyelmesebben elfogadtatott. Ezen állásában a tevékenység széles tere nyílt meg előtte. Különösen a magyar állam nagy pénzügyi műveletei körül kiváló érdemeket szerezett. Buzgó munkássága közepett érte őt a vészteljes kór, melynek áldozata gyanánt, Budapesten 1879-ben május 29-dikén, életének 45-dik évében jobb létre szenderült. Főbb munkái: Számtan (1857); Politikai számtan (1860., Marczibányi jutalom, majd 1870 és 1875-ben újra kiadva); A kereskedelmi számtan elemei (1861); Az egyszerű s kettős könyvvitel (1863).  
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár