1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Végh István

Végh István Bécsben született 1763 augustusában; fia II. Végh Péternek, az országbírónak. Iskoláit a budai kir. egyetemben elvégezvén, a kir. helytartótanácsnál kezdett fejedelmének szolgálni, hol 1783-ban már titoknok, 1787-ben pedig tanácsossá neveztetett. Feje, serénysége s szorgalma nagy mértékben nyerék meg az udvar bizodalmát; s így történt, hogy már 27 éves korában, 1780-ban az ország tartománybiztosságai másodigazgatójának neveztetnék ki; mikre 1805-ben Baranya főispáni helytartója, két év múlva főispánja, s a magyar tartománybiztosságok főigazgatója lett. Munkássága nagy, rendkívüli volt e pályán kezdettől fogva. Ez okból neveztetett ki 1797, 1800, 1805-ben a felkelt nemesség, 1809-ben pedig a kir. seregek általános fő hadi biztosává: s itt szerze magának csüggedhetlen fáradozásival, sőt áldozatokkal is feledhetetlen érdemeket a haza körül, valamint másfelől a fels. udvar körül 1797-tő1 1827-ig alkalommal kir. biztosként kisérvén urunkat, külf. fejedelmeket s az uralk. ház több tagjait különféle magyarországi utaikon. Elismeréseül érdemeinek 1810-ben belső titkos tanácsos, utóbb a Sz. István ap. király rendének közép keresztese, 1825-ben koronaőrré választatott, s ugyanezen országgyűlés után összeült országos küldöttség adótárgyi választmányában elnökséget viselt. Az academia dolgaiban még 1826-ban kezde részt venni, mint az akkor, ´Alaprajz és rendszabások´ előleges feltevésével megbízott országos küldöttség elnöke; utóbb mint az igazgató tanács tagja. Nagyatyja s atyjáként, félszázadot töltvén országos hivatalokban, 1833-ban majus 8-dikán nyugalomba tétetett; mindazáltal még ezen túl is láttuk a tiszteletre méltó aggastyánt nemzeti ügyben fellépni; midőn t. i. 1834. junius 5-dikén a Marczibányi-família intézetére figyelő küldöttség által elítélt jutalmakat a fens. Főhg. nádor képében Pest vármegye teremében ünnepileg kiosztá. Ez egyszersmind utolsó köztette volt. A halál őt, két leány atyját, még azon évben, september 30-dikán érte utól, damonyai jószágán, Sopron vármegyében. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár