1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Tóth Sándor

Tóth Sándor Debreczenben született 1828. februar 16-án, hol a gymnasiumi, philosophiai és theologial tanulmányokat végezvén, iskolarectorul ment Nagy-Szalontára. Majd Pestre jövén orvosnövendéknek, még mielőtt ebbeli tanulmányait a tudományegyetemnél 1859-ben befejezte, állattani búvárlatokra adván magát. Sikeresen működött a természettudományok mezején; valamint szintén még orvostanuló korában Chyzer Kornél társunk közreműködése mellett a budapesti héjancz-faunát vette vizsgálat alá, melynek eredménye magyarul a „Magyar Természetbarát" IV. füzetében, németül a „Zeitschrift der zoologisch-botanischen Gesellschaft" 1858-diki folyamában jelent meg. A következett évben, még mielőtt orvostudornak felavattatott, a pesti helvét hitvallásu gymnasiumban a természetrajz ny. r. tanárává neveztetett ki, mely állásában két éven át működvén, 1861-ben Pest városának közgyűlése által a pesti felső reáltanodában ugyancsak a természetrajz ny. r. tanárául választatott. Ugyanazon évben december 20-án az Akademia természettudományi osztályának tagjává lön, melynek „Mathematikai és Természettudományi Közleményeiben" két nagyobb értekezése tétetett közzé. Az egyik „a budapesti kandicsfélékről", a másik „a budapesti keréklöuyökről". A k. m Természettudományi társulat, melynek Közlönyében (III-dik k.) „a Pest-budán ujabban talált kagylórákokról és boncztani viszonyaikról értekezett", őt 1862-ben az első titkári tiszttel bízta meg. Ekkor kivált a levéllábúak tanulmányozásával foglalkodott, s önszemlélés útján keletkezett czikkelyekben a magyar felföldi fürdőket ismertette meg az Orvosi Hetilapban, melyet különben is számosabb dolgozataival gazdagított. A Gyógyászat s a Magyarország hasábjai is hoztak tőle ez évben czikkelyeket, s még kétrendbeli dolgozata a „pestbudai daphnidák 1861. évről" és „a felsödernai földégés augustus hóban 1861" szintén már sajtó alatt voltak, amaz „a Mathematikai és Természettudományi Közlemények" II-dik, emez „a Magyar Természettudományi Társulat Közlönye" VI-dik kötetében, midőn 1862. november 23-án, életének 34-dik évében meghalálozott, nehezen betölthető hézagot hagyva a természeti tudományok, különösen a magyar Fauna még mindig gyéren jelentkező mívelőinek sorában. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár