1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Thaisz András

Thaisz András született Jolsván, Gömör vármegyében 15-dikén nov. 1789-ben ; törvénypályát végzett, s mint hites ügyvéd Pesten telepedett meg. A literatura barátai előtt először is a Tudományos Gyűjtemény által lett ismeretessé, melynek szerkesztését 1819-ben vevén által, azt 1827 végéig, összesen nyolcz éven át vitte. Saját dolgozata e folyóiratban kevés állott; annál munkásabb volt mások buzdításában, s az intézet és irodalom számára megnyerésében. Utóbb e folyóírás más kezekre szállván, Wigand Ottót, akkor pesti kiadó-könyvárost, egy új folyóírás alapítására bírta, mely 1831-ben megindult e czím alatt: Sas, vegyes tárgyú iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból. Több tudósokkal egyesülve kiadta Thaisz a 3-dik kötetig Cserneczkyvel, a 12-ig maga, a 15-ig Felapáti Molnár Sándorral (I–XV. Pest, 1831–3), s azt koronként a maga czikkelyeivel is bővítette, melyek közt említendő: A magyar törvény elsőbbségereinek némely vonásai (I. k.). Időközben a Közhasznú Esmeretek Tárába is dolgozott, Walter Scott Ivanhoe regényét (2 köt. Pest, 1829) és Wachtler Bernát ismeretes munkáját fordította: Nyíltszívű észrevételek a Magyarország számára javallott váltó- s törvénykezésrendre s némelly ezzel rokon tárgyakra (Pest, 1832). A magyar tudós Társaság a literatura körül, kivált egy korábbi szakban, hatással buzgott férfit mindjárt első nagygyűlésében, 1831-ben febr. 17-dikén választotta lev. tagjává. Életét gutaütés végezte hirtelen 1840-ben, julius 9-én. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár