1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Tessedik Ferencz

Tessedik Ferencz született Szarvason, Békés vármegyében, 1800-ban febr. 22-dikén, hol atyja, Sámuel evang. pred. s az általa állított kir. földmívelő intézet igazgatója volt. Tanulmányait Mező-Berényben, Selmeczen, Pozsonyban és Patakon végezvén, 1822-ben Pesten ügyvéddé esküdött, majd gróf Apponyi Antal uradalmi igazgatóságánál, s utóbb a gróf mellett Párizsban magántitoknok lett. Miután 1827-ben Francziaország déli részeit és Guipuscoát, 1828-ban Angliát, Németalföldet és Németországot bejárá, hazajött, s a m. kir. udv. kamaránál lépett a közhivatali pályára, 1835-ben pedig Bécsben a cs. köz. udv. kamaránál tiszteletbeli titoknokká lett. Már 1818 és 1819-ben, mint a pozsonyi ev. magyar társaság tagja, megkísérlette ereit a szépliteraturában; ezt követően jelent meg tőle: 1. Magyarországot illető kéziratok a párizsi kir. könyvtárban (Tud. Gyűjt., 1826. XII.); 2. Magyar Diogenes Párisban (Tud. Gyűjt., 1827.); 3. Külföldön levő némelly kéziratok és könyvek, mellyek Magyarországot némineműképpen érdeklik (Tud. Gyűjt., 1829.); 4. Versek (Aurora, 1827 és 1830); 5. A bal eset jól esett (Aurora, 1830); 6. Néparczok (Szemere Aur., 1834); 7. Tessedik Ferencz Utazása Francziaország déli részeiben (Pest, 1831); 8. Az ócsai és demsusi régi egyházakról (MTT Évkönyvei, II. köt.). Idegen nyelven: 1. Három párizsi levél a bécsi Zetschrift für Kunst. Liter.-ban (1826); 2. Burg Appony, Hormayr és Mednyánszky hist. zsebkönyvökben (1827); 3. Sur quelques antiquités philologiques hongroises, és Sur les écoles publiques en Hongrie a Férussac Bulletinjében (1827). A párizsi földirati társaság ugyanezen évben tisztelte meg tagsággal, a m. academia 1832-ben választotta lev. tagul, s mint ilyen halálozott meg Bécsben, juniusban, 1844-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár