1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Tárkányi Béla József Tóth Ágoston Tóth Kálmán Tóth Sándor Tanárky Sándor Tarczy Lajos Tasner Antal Teleki Ferenc Tessedik Ferencz Thaisz András Tittel Pál Trefort Ágoston Vásárhelyi Pál Végh István Vész János Ármin Vachott Sándor Vajda Péter Vass László Waltherr László Imre Weninger Vincze Zach János Ferenc, báró Zlamál Vilmos Zsigmondy Vilmos Zsivora György

Tanárky Sándor

Tanárky Sándor született 1784-ben Bián, hol atyjától, ki reform. pred. volt, gondos nevelést vett. 1806-ban a gróf Sztáray gyalogezredébe lépett mint kadét, Bécsben a szolgálati ismeretek megszerzése után két évet a genietudomány alapos megtanulásának szentelt. 1809-ben zászlótartó, majd a magyar felkölt nemes seregben főhadnagy, hol hadi tudományaival máris fontos szolgálatokat tett. A békekötés után jan. 1-jén 1810-ben az 51-dik ezredhez tétetett, s hivatalos megbízással Erdély déli határait a Vaskaputól egész a bodzai szorosig beutazván, annak hadi-helyirati leírását készítette, majd Bukovinában eleinte a gazdasági abroszolásban vett részt, nemsokára ott is a tartomány éjszaki felének, majd Erdély éjszak-nyugati részének hadi helyiratában fáradott. 1812-ben ezredének granátosaihoz Gácsországba mozdíttatott elő, az 1813-ki táborozásban Belső-Austriában vett részt, Krainburg erősített városnak az ellenségtől visszafoglalását, nagy részben ő eszközlötte, s még azon évben a második bukovinai könnyű zászlóaljnál kapitány lett, mellyel Francziaországba volt rendelve, midőn a közbejött fegyverszünettel a bécsújhelyi hadi academiában helyettes professorrá neveztetett, de kitörvén ismét a háború, legott Ferdinand főhg hadához kéredzett, s különösen Auxonne kivizsgálásával tett jeles szolgálatokat, mely utóbbiról adott tudományos véleményére alapíttatott ezen erősség bevétele is. Az újra beállt fegyverszünet alatt Francziaország elfoglalt része egy terjedelmes vidékinek helyírásával bízatott meg. A háború megszűntével a második székely gyalogezrednél, majd a gradiskai, varasd-körösi és varasd-szentgyörgyi ezredeknél szolgált, időközben számos felvételi és szabályozási ügyeket végzett, határszéli századfő hivatalát viselte; 1831-ben Olaszországba tétetett által, hol 1834-ben mint első őrnagy ezredének első tábori zászlóalját a Romagnába vezette. Nyugalomba, saját kérésére, 1838-ban tétetett. Tanárky 1809-ben a fenséges Nádor megbízásából a felkölt magyar nemesség gyalogsága hadi regulamentumát készítette, tőle van: Ferdinand főhg huszárezredének történetei a franczia háboru kezdetétől a lunevilli békeig (Tud. Gyűjt., 1822–3), és Károly főhg: Strategia elvei (első kötet), a m. tudós Társaság által nyomtatás alá elfogadva. E testület által 1837-ben sept. 7-dikén levelező taggá, majd az igazgatóság által 1838-ban sept. 8-dikán a gróf Festetics László által alapított hadtudományi helyre rendes taggá választatott, mely hivatalában az academia által kiadandó hadtudományi szótár dolgozásához hozzá is fogott; de már 1839. dec. 29-dikén súlyos betegség által közülünk kiragadtatott, mindazoknak fájdalmára, kik ismerték. Számos német munkája kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár