1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Szontágh Gusztáv

Szontágh Gusztáv született Csetneken, Gömör megyében, 1793-ban aprilis 9-dikén, hol az elemi tanulmányokkal is megismerkedett. Innen Miskolczra küldetett a ref. collegiumba a magyar nyelv megtanulása végett, majd a mezőberényi iskolába. A philosophiai tanfolyamot Pesten végezte az egyetemnél; a törvénytudományt Kézsmarkon hallgatta. Joggyakornok Rozsnyón volt, Cházár Andrásnak, Gömör megye hírneves főjegyzőjének oldala mellett. Megújulván a francziákkal a háború, 1813-ban katona lett a 33-dik számú magyar gyalogezredben. 1814-ben, mint zászlótartó, részt vett a francziaországi táborozásban a déli sereggel, részt vett a maconi, ville-franchei, lyoni és romansi ütközetekben is. A hadjárat után berekesztetvén az előléptetés, 13 1/2 évig hadnagy maradt báró Máriássy ezredében. Utóbb al- s főkapitányságra sebesebben ment elő, s már előbb ezredtulajdonosi és osztályi segéd lévén, most az első gránátos századot nyerte el. 1837. januarius 1-én huszonhárom évi szolgálat után nyugodalomra lépett. Írói tehetségét kezdetben német nyelven gyakorlotta. Visszajövén Nápolyból — hová az 1820-diki mozgalmak alkalmával Szegedről szállítványt vitt — következő munkái készültek: Erklärung des Religions-phoenomens. Eine Denk- und Stylübung (Ofen, 1823); Meine Kunstwanderung in Italien (Ofen, 1824); Der Charakter der Italiener aus gesellschaftlichen Staats- und kirchlichen Verhältnissen erklärt (Ofen, 1824). Magyar nyelven első dolgozata, melyet Kiss Károllyal közösen készített, az 1826-diki Tudományos Gyűjtemény VIII-dik füzetében Bajnoki harca Takács Éva asszony ügyében czím alatt jelent meg. Követték ezt: A literaturai kritikás folyóirásokról (Tud. Gyűjt., 1827., Tuskó Simplicius aláírással); Bábelunkból egy jelenet (Koszorú, 1828). Az Élet és Literatura újabb, 1829-diki folyamában már mint tekintélyes philosophiai író lépett fel Hit, Remény és Szeretet czímű dolgozatával. A Bajza által 1831-ben megindított Kritikai Lapokban Jósika Miklós Irányának és Vázolatainak s Fejér György Közhasznu Mataphysikájának kritikái jelentek meg tőle „Szamosy” aláírással. Az 1835-diki Tudománytárban: Napoleon az író; az 1837-es Auroraban: Pályakép; az 1837., 1838 és 1839-ki Figyelmezőben számos szép- irodalmi és philosophiai munkák bírálatai Tornay, Karácson Tivadar, Alkendi és saját neve alatt. Propylaeumok a magyar philosophiához (Buda, 1839) czímű munkájának méltatásául az Akademia által, mely őt még 1832-ben mart. 9-dikén választá levelezőjéül, 1839-ben november 23-dikán a philosophiai osztályba rendes tagul soroztatott. Székfoglalója: A magyar philosophiának alapelvei és jelleme s Tanárky S. r. t. feletti emlékbeszéde az Évkönyvek V-dik kötetében láttak világot. Az Árvízkönyvnek 1840-ben megjelent negyedik kötete vígjátékot hozott tőle: Beszállásolás, egy felvonásban. A következett években folytatta közreműködését a Tudománytárnál és Athenaeumnál. 1842-ben a Propylaeumok a társasági philosophiához czímű munkáját tette közzé. Szinte ekkor jelent meg A szenvedelmes dinnyész (Miskolcz, 1843) s ezen túl gazdasági értekezésekkel is találkozunk tőle a magyar szaklapokban. A forradalom után az „egyezményes philosophiáról” értekezett az Akademiában. Meghalt, 1858-ban jun. 7-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár