1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Szkalniczky (Skalniczky) Antal

Szkalniczky (Skalniczky) Antal született 1836-ban máj. 6-dikán, Herczeglakon, Baranya megyében, hol atyja Albrecht főherczeg birtokán jószágigazgató volt. Első nevelését a szülői háznál nyerte, Pécsett hallgatta az algymnasiumot, s innét Prágába ment, a főreáltanoda három osztályának elvégzésére. 1854-től 1857-ig Bécsben a polytechnikumot végezte, s ugyanez év október havában a berlini Akadémiába lépett. Berlinben két évet töltött s a szünidőkben Porosz-, Bajor- és Szászországba utazott, 1858-ban pedig Biermann berlini tanárával beutazta Magyar-Erdély országot, Dalmatiát és felső Olaszországot. Stüler tanácsos buzdítására 1859-ben lépett legelőször a nyilvánosság elé, midőn a bécsi Rudolfinum kórház terveire hirdetett pályázatban részt vett, s melynél „Elisabeth” jeligéjű munkájával 23 pályázó közül a második, 2000 forintos díjat nyerte el. Még ugyanazon év július havában a majnai frankfurti „Saalbau” épületre pályázott, s terveivel 26 pályázó közt az első 300 aranyos díjat sikerült elnyernie. 1859. ősz utóján Németországon és Belgiumon át Párisba utazott, hol 1860. november haváig tartózkodott, négy hónapot ez időből Franczia- és Angolország beutazására használt fel. 1860-ik év november hó végén jött Pestre, s miután utólag engedélyt nyert az akadémiai pályázatban részt vehetni – tervezetei 100 drb arany tiszteletdíjban részesíttettek. A magyar tudományos Akadémia épületének foganatosítása ugyan Stüler porosz kir. tanácsos és építész tervei szerint határoztatott el, de Stüler ajánlatára Szkalniczky bízatott meg — Ybl Miklós építész ellenőrzése mellett — a palota építésének művezetésével. 1862. évben Koch, bécsi építész leányával lépett házasságra. 1864-ben mint ideiglenes helyettes tanár a kir. József-műegyetemre neveztett ki, s itt működését az 1869–70-ik tanév végéig folytatta. 1860-tól kezdve, tanári működése mellett, a fővárosban — valamint vidéken is — kisebb-nagyobb épületek tervezésével, illetőleg kivitelével foglalkozott. Budapesten nagy azon épületek száma, amelyek Szkalniczky nevét magasztalják. Nevezetesen felemlítendők: A „Hungaria” részvény-társulat szállója; a Thonet-udvar, az építő társulat négyemeletes háza az Akadémia utczában, Gróf Zichy János, Wodianer Albert, gróf Károlyi Ede és Sándor palotái, a báró Fechtig és Luby-féle háromemeletes bérházak, a sugárúti nyolczszög tér négy sarokháza stb. Ez időből való kisebb művei: az állatkerti építkezések, a közúti vaspályatársulat istállóépületei és városligeti váróterme, s az aradi színház. 1869-ben az igazságügy-miniszter által kiküldetett Német-, Belga-, Franczia- és Angolországba az ottani törvényszéki épületek tanulmányozására; ugyanez évben pedig a Pest városa által tervezett új fenyítő törvényszéki épületek pályázatánál az első, 600 frt-os díjat nyerte el. 1870-ben a m. kir. földmívelés, ipar és kereskedelmi minisztériumtól nyert Szkalniczky felszólítást, az új m. kir. posta- és távírda-épület terveinek készítésére, melyek elfogadása után, saját művezetése alatt, az épület 1872 őszén rendeltetésének átadatott. 1873-ban a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által és Jendrassik tud. egyetemi tanár kíséretében államköltségen tanulmányi utazásra küldetett külföldre, mely utazás eredményeit a Tudományegyetem élettani intézete pavilonja építésénél a legjobb sikerrel használta fel. Ez időben készített Szkalniczky a kir. József-műegyetem épületéhez is tervezetet, mely 600 darab arany jutalomdíjban részesült. Az 1873-ik év őszén szellemileg szünetelnie kellett, a túlságos munkálkodás és szellemi megerőltetés miatt; ez időt Magyarországon, s több fürdőhelyen egészségének visszaszerzése végett töltötte. Visszanyerve szelleme rugékonyságát, ismét nagyobb feladatok megoldásához fogott, ezek között első sorban említendő a budapesti tud. egyetem Szerb utczai szárnyépülete, a tudományegyetemi könyvtár palotája, a Nemzeti Színház bérháza és az új színházi homlokzat. Újból beálló s nagyobb mérvű ideggyöngesége kényszerítette őt az 1873/4-iki telet — orvosai tanácsára — Genuában tölteni. 1874 tavaszán visszatérve ismét a munkához fogott és készített tervezeteket a dalműszínház, valamint az országos képzőművészeti társulat számára. Ezek valának munkálkodásának utolsó eredményei. Az 1874/5-i telet ismét Olaszországban töltötte. Ez időn túl eleinte egy magánintézetben, később a budai Lipót-mezei tébolydában talált szomorú menedéket, ahol az 1878-ik év júl. hó 9-dikén testileg, lelkileg megtörve, életének 42-ik évében jobb létre szenderült. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár