1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Szilasy János

Szilasy János Bögötén, Vasmegyében született 1795. januarius 7-én. Alsóbb iskolákba születése helyén és Hosszú-Peresztegen járt, azután 1811-ig előbb a szombathelyi majd a soproni gymnasiumban tanult. A bölcsészeti tanulmányokat Szombathelyen végzé 1813-ban, hol a megyei növendékpapok közé soroztatott. A theologia tanulása végett Pestre küldetvén, itt nehány horvát és tót növendéktársainak deák nyelven magyar grammatikát írt. A szigorlatok kiállása után 1817-ben hittudorrá. 1818-ban áldorrá, majd a szombathelyi papnövelde tanulmányi felügyelőjévé lett. 1819-ben ugyanott a ker. erkölcs, lelkipásztorkodás és neveléstudományok tanárává neveztetett, egyszersmind a növendék papságnak az egyházi szónoklatban s a kateketikában gyakoroltatása kötelességévé tétetvén. 1827-ben a szombathelyi szentszék közbírájának, 1828-ban zsinati vizsgálónak, 1829-ben a pesti theologiai kar tanárának, 1830. november 27-én az Akademia igazgató tanácsa által a philosophiai osztályba rendes tagnak neveztetett. 1836-ban a pesti tudományegyetemnél a lelki-pásztorkodás nyilvános és rendes tanszékébe iktattatott, s e hivatalt (és közben háromszor a theologiai kar dékánságát), példás szorgalommal és lelkismeretességgel — fáradalmait utazások által, melyek őt Párisba, Londonba vitték, enyhítve — 1851-ig viselte. Ez évben érte őt végre a rég érdemelt jutalom, hogy harminczhárom évi tanári pályája után nagyváradi kanonokká neveztetett. A nemeslelkű férfiú 1852-ben, Nagyváradra költözésekor, lemondott akademiai fizetéséről, s az intézet tőkéjét különben is tehetségéhez képest gyarapítván, az irodalom érdekeiről ezentúl is —1858 óta már mint az Akademia tiszteleti tagja — híven gondoskodott. Meghalt mint ember, mint pap és mint tudós, a jók osztatlan tiszteletének tárgya, 1859. november 4-én. 1818 óta több apró dolgozatai jelentek meg név nélkül a Tudományos Gyűjteményben, a Magyar Kurirban sat.; nevezetesebb munkái itt következnek: 1. A nevelés tudománya. Buda 1827. Két kötet. 2. Massillon életirása és akademiai köszönő beszéde. Tud. Gyűjt. 1831.; Kresznerics Ferencz élete. Tud. Gyűjt. 1832. VIII-dik k. 4.; Emlékbeszéd Kresznerics felett. M. Akad. Évkönyvek. I. k. 5.; Az ember iránya. (Megj. uo.) 6. Dolgozó társa volt a Budán 1834-ben megjelent Philosophiai Műszótárnak. 7. Ohajtások a philosophiára nézve hazánkban. M. Akad. Évkönyvek. IV. k. 8. A lelkipásztorság tudománya Buda, 1842. Három kötet. Második kiadás: A lelki pásztorság-tan. Pest, 1846. (E munkát a pesti theologiai kar, mint az 1839—1841 közt megjelent theologiai magyar művek legjelesbikét kétszázötven fttal jutalmazta; Sz. a jutalmat annak szánta, ki jó theol. műszótárt készítend). 9. Gyászbeszéd Filinger Leopold felett. M. Akad.. Értesítő, 1844. 10. Küzdelem és tájékozás a philosophiában. M. Akad. Évkönyvek, VII-dik k. 11. Gyászbeszéd József főhg. nádor felett. Buda, 1847. 12.; Miként lehetne a nevelést hazánkban előmozdítani, s mintegy nemzetebbé tenni? (Religio és Nevelés 1847). 13. Gyászbeszéd Kopácsy József felett. M. Akad. Értesítő 1847. 14. Irodalmi pályáját berekeszték Philosophiai tanulmányai. Pest, 1856. Toldy Ferencz által kiadva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár