1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Szőnyi Pál

Szőnyi Pál született Debreczenben 1808-ban ápr. 22-dikén(*), hol a collégiumot kitűnően végezte. Debreczen két híres tudósa, Fazekas és Diószegi az ifjút pártolásuk alá vették, növénytani kirándulásaikra magokkal vitték, s önmívelődésre buzdították. Fazekas rábeszélte, hogy igyekezzék a német nyelvet elsajátítani, és e tanácsra Szőnyi a Szepességre ment. Debreczenben mint osztálytanító először vitte be a magyar tannyelvet. Tisza Lajos figyelmét magára vonván, fiainak nevelőjéül szemelte ki és saját költségén külföldi egyetemekre küldötte, további kiképeztetése végett. A Berlinben töltött két tanév s közben a szünidőkben Nyugat-Európa, Francziaország és Angolország beutazása után a Tisza-családhoz költözvén, Tisza László, Kálmán és Lajosnak tíz esztendeig volt nevelője. Báró Eötvös József, mint első vallás- és közoktatási miniszter, Szőnyit 1848-ban tanácsosul hívta meg minisztériumába. A forradalom leveretése után leszoríttatott a közélet teréről, 1851-ben azonban megalapította magán fi-nevelőintézetét, mely az elnyomatás és elnémetesítés korában, évről-évre erősbödött, és a magyar főrangú- és középbirtokos családok tagjainak gyűlhelye volt. A legjobb tanerőket és első rangú tudományos tekintélyeket (Csengery, Gyulai, Weninger, Gönczy) egyesítette maga körül. Nemzeti szellem, szigorú rend és fegyelem párosult itt a tudományos iránnyal. Hazájának 2200 ifjat nevelt. Szőnyit, ki a Természettudományi Társulatnak 10 éven át elnöke volt, a magy. tud. Akadémia már 1846-ban deczember 18-dikán választotta meg levelező tagjául; utóbb a királyi felség is kitüntette a kir. tanácsos czímnek ráruházásával. Meghalt Budapesten 1878. év jún. 17-dikén. Végrendeletében megemlékezett a magyar tudományos Akadémiáról, a Természettudományi Társulatról, a ref. hitközségről és számos iskoláról. Nagybecsű ásványgyűjteményét, melynek minden példánya kitűnő darab, s melyért a szerb kormány 25 ezer frt-ot ajánlott a belgrádi múzeum számára, a debreczeni ref. főiskolára hagyta, mint annak egykori hálás növendéke. Egyik munkája: Alaktan magyar szülék, nevelők és tanítók számára Budán és Pesten 1846/7. években jelent meg két kötetben, és a Marczibányi-féle 50 aranyból álló pályadíjat nyerte. Egy másik: A Pesten felállítandó prot. praeparandia terve 1847. évben jelent meg. (*)Hiányos születési adatait kiegészítettük. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár