1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Simai Kristóf

Simai Kristóf Komáromban született 1742-ben. 1765-ben az ajtatos iskolák rendébe állott, s elvégezvén próba- s tanuló esztendeit, Kanizsán, Kalocsán és Pesten különféle gymnasiumi osztályokban tanított. A szépírás, rajzolás és építési tudományban oly előmeneteleket tett, hogy 1778—1792-ig Kassán, a nemzeti iskola melletti oktató hivatalán kívül, a rajzolást is; 1792-tő1 fogva pedig az utóbbit magát Körmöczbányán, mint rendes kir, professor, egész 1830-ig tanítá; midőn a nyolczvannyolcz évű aggastyán, saját kérelme következésében nem csak egész fizetésével nyugalomba tétetett, hanem több mint hatvan esztendei buzgó szolgálataiért arany érdempénzzel is megjutalmaztatott. Ez időtől fogva Selmeczen élt mint az ottani szerzetház aligazgatója s a rend dékánja. A m. tudós Társaság által 1832. martius 9-dikén lev. taggá választatván, az ugyanazon évben septemberben tartott III-ik nagygyülésben részt vett, s ezzel óhajtásait teljesedve, örömeit betöltve lenni vallá. Simai egyike vala az elsőknek azon előre látó hazafiak közül, kik értvén a játékszínnek a nyelv, nemzetiség és izlés terjesztésére fontos befolyását, e czélra dolgoztak. Ugyanis még a múlt században a kővetkező színen megfordult, vígjátékaival nevelte literaturánkat: 1) Mestereiges ravaszság (Pest, 1773.). 2) A váratlan vendég. (M. Museum, I. köt. Kassán, 1788.). 3) Igazházi. (Budán, 1700.). 4) Zsugori, Moličre után. (M. Játékszín I. köt. Pest, 1792.). 5) Házi orvosság. Weisse után. (M. Játékszín IV. köt. Pest, 1793.). 6) Gyapai Márton. (Budán, 1793.). Ezen időszakon túl minden igyekezetét a magyar nyelv szótári kincsei gyűjtésére fordítá. Első e tárgybeli munkája volt: Végtagokra szedett szótár (Budán, 1809-10. 2 köt.). melyben a végtagjaik szerint sorozott szavak értelmei deákúl adattak vissza, s igen számos tájszavak Iegelőször vétettek föl. Emellett dolgozott folyvást egy szokott betűrendű magyar-német-deák nagyszótáron, melyben a szavak grammaticai tulajdonságaí, szókötési viszonyai, ide tartozó példákkal, szólásokkal stb. szorgalmasan följegyezvék. A munka elkészült ugyan egészen, de tisztába írva csak N-ig van, mert 1833-diki julius 14-dikén a mindvégig munkás öreg, élte 91. évében belé halt. Azonban e munka nem hever használatlanul, minthogy a tisztelt rend elöjárója a kéziratot ideigleni haszonvételre az academiának valódi hazafiúi készséggel általengedvén, a Zsebszótár szerkeztetői munkájok közben lelkismeretes figyelemmeI kísérik annak czikkelyeit. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár