1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Schuster János

Schuster János május 7-én 1777-ben Pécsett született, hol grammaticalis iskoláit, valamint a philosophiát s törvényt is elvégezvén, változtatott szándékkel Pestre jött orvostudományt hallgatni, 1796–1800. Itt 1802. febr. 10-én a chemia tanítójának állandó segédévé neveztetett, martius 16-án pedig orvrosdoctori koszorút nyert. 1804-ben Németország academiáit látogatta, legtovább Berlinben mulatván, s ez idő alatt ismertette meg a külfölddel Winterl pesti vegytan-professorunk nézeteit az életműtelen természet alkatrészeiről: J. J. Winterls Darstellung der vier Bestandtheile der anorganischen Natur. Aus dem Lat. (Jena, 1804. 46 és 528 lap). Hazajövén, 1806-ban a gyógyszeres növendékek mellett correpetitorkodott 1808-ig, s ekkor vette tőle a tudós világ Winterl rendszerét is: System der dualistischen Chemie des Prof. J. J. Winterl. (Berlin, 1807. Két kötet, 510 és 320 lap). Tudománya s munkái tekintetéből 1808. sept. 26-dikán a kolosvári lyceum mellé vegy-, ásvány- és bányásztudományok tanítójává, majd dec. 20-án a pesti egyetemhez különös természettörténet professorává neveztetett, melyhez tartozólag hallgatói számára kiadá a füvészi műnyelv rendszerét: Terminologia botanica. (Buda, 1808. 118 lap; 2. bővebb kiadás, u. o. 1815. IV és 148 lap). Alig lépett új hivatalába, ami 1809. febr. 9-dikén történt, Winterl halálos betegségbe esvén, Schuster azonnal átvette a vegytan és füvészet tanítását, s az orvosi kar természettárgyi gyűjteményei rendezését is. Végre 1811-ben Winterl székét elnyervén, tanította ama két tudományt 1817-ig, midőn a füvésztan az elsőtől elválasztatván, ő már most csak a vegytant adta elő mint r. prof. egészen 1838-ig, de időközben mint helyettes, hol egyet, hol mást az említett tudományok közül is. Emellett sokáig jegyzőséget, 1811—1813 dékánságot, 1821—2-ben rectorságot viselt, s ez utóbbi évben a karnak al-öregbikévé is lett. A felébbieken s számos álnevű kisebb és nagyobb munkákon kívül még ezeket adta: Geschichte der Stadt Pesth (még 1806-ban nyomtatva, de csak 1816-ban kiadva Hartlebennél; VII és 440 lap); P. Orfila´s Rettungsverfahren bel Vergiftungen und dem Scheintode. Aus dem Französ. übers. u. vermehrt. (Pest , 1819. XII és 184 lap). Ő adta ki Kitaibelnek többnyire kéziratbeli anyagait is honi vizeink történetéhez: P. Kitaibel Hydrographica Vngariae, praemissa auctoris vita edidit (Pest, 1829. 2 köt.), s 1830-ban egy általa feltalált chemiai kézi készület ismertetését közlötte. Továbbá tőle van: 1. Egy magyarnak észrevételei Marcet de Serres ausztriai birodalomban tett utazásai iránt. (Tud. Gy. 1817. V. füz.), 2. A keletindiai cholera (Orv. Tár, 1831. I.). Fő érdeme, literaturánkat illetőleg, a magyar vegytani műnyelv, mellyel bennünket e hivatalos irományban (Gyógyszerek árszabása, Buda, 1829.) ajándékozott meg, s mely azóta az orvosi és természettani írók által különbség nélkül elfogadtatott;. valamint azon buzgóság, mellyel gyógyszeres növendékeink közzé nyelvünket behozta, úgyhogy közülük a magyar ajkúak a magisterium-tételkor nem németül, mint azelőtt, hanem már 1826-tó1 fogva magyarul értekeznének szóval és írásban, sőt ő ezeknek 1829-ben kiadását is meginditotta ily czímmel: Gyógyszeres értekezések, mellyeket a kir. nagy. tud. mindenességben Schuster János kir. oktató vezérlése alatt a magyar nevendék gyógyszeresek, kiszabott készítmények előállittásakor közönségesen elmondottak. (Pest, 1829. 174 lap). Ebbeli érdemei, valamint a szorosabban úgynevezett természeti tudományokbani nagy jártassága tekintetéből nevezte őt ki a magyar tudós Társaság ajánlatára az igazgatóság harmadik helybeli rendes taggá a természettudományi osztályba, febr. 20-dikán 1831-ben, melynek ügyeiben részt véve mindaddig, míg elhatalmasodó tüdőbetegsége által nem gátoltatott. De ennek tartása alatt is szakadatlan buzgósággal vezérlette tanítványait a tőle megnyitott ösvényen, úgyhogy a fentebbi gyűjtemény kötetekre növekedék, s általa a chemia s pharmacia nyelve minden ágaiban kimívelteték. Emellett nagy tűzzel folytatá a magyar s főleg keleti nyelvek körüli hasonlító vizsgálatait, melyeknek rendezése- és szerkesztésében mindazáltal megelőzte a halál május 19-dikén 1838-ban. Tanítványai egész a sírhelyig vivék saját vállaikon, melyet egy magyar feliratú emlékkő jegyez, a váczi gát melletti sírkertben, közel Kisfaludy Károly nyughelyéhez. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár