1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Sárváry Pál Sauer Ignácz Schedius Lajos Schirkhuber Móricz Schoepf-Merei Ágoston Schuster János Simai Kristóf Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Suhayda János Szőnyi Pál Szabó Imre Szalay Imre Szemere Miklós Szemere Pál Szenczy Imre Szenvey József Szilasy János Szkalniczky (Skalniczky) Antal Szontágh Gusztáv

Sárváry Pál

Sárváry Pál született oct. 3-dikán 1765-ben Piskolton, Bihar vármegyében, hol atyja ref. predikator volt. Tanulmányait 1773–1785-ben Patakon, Dadán, Hajdu-Böszörményben és Debreczenben végezvén, s nevelőséget vállalván, növendékeit Késmárkra kísérte, hol velük két évet töltött. Visszatért Debreczenbe, s itt 1792-ig mint iskolatanító oktatott. Ekkor külföldre küldetvén, Göttingában harmadfél évig múlatott a math., természeti és bölcsészeti tudományokban a legjelesb tanítókat hallva; és 1795-ben bölcsészettanárrá avattatván, beutazta éjszaki Németországot, Angliát és Belgiumot, honnan azon év novemberében Debreczenbe visszatérvén a neki szánva volt mathesisi és természettani tanszéket mint rendes, a bölcsészetit mint helyettes oktató elfoglalta. Munkál: 1. Commentatio de sumis cognitionis humanae principiis (Göttingae, 1795); 2. Moralis philosophia (magyar nyelven, Pest, 1802); 3. Filozofusi Ethica (N. Várad, 1804); 4. A rajzolás mesterségének kezdete (1–2. köt. Debrecen, 1804–07). Ezeken kívül vannak némely halotti beszédei, a debreczeni naptár 1819 óta, s több rendbeli academiai dolgozatok, miután 1832-ben lev. tagul választatott. Tanszékét 1839-ben hagyta el, s nyugpénzt húzott mind halálaig, mely 1846-ban december 19-dikén érte utól. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár