1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Márkfy Sámuel Márton József Mészáros Lázár Magda Pál Markó Károly Mednyánszky Alajos Molnár Aladár Morócz István Ney Ferencz Nyíry István Nyáry Albert, báró

Nyáry Albert, báró

Báró Nyáry Antal koronaőr, és felső-kubinyi s nagyolaszi Kubinyi Jozéfa másodszülött fia, 1828. június 30-án született Bagonyán, Hont vármegyében. Az 1844—45. évben a bölcseleti tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. Horvát István legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Jogi tanulmányait 1845—1848 között ugyanazon egyetemen fejezte be. Mint egyetemi hallgató (1847-ik évben) „Szerbia bukása" czímű értekezését adta ki Vahot Imre Pesti Divatlapjában. Azon nyelvmívelő körhöz tartozott, melynek tagjai — közöttök Nyáry és Vasváry, mint vezérszónokok — a márcziusi napokban emlékezetes szerepet játszottak. A nemzeti nagy mozgalom napjaiban félbeszakítván tanulmányait, a Sándor-gyalogezredbe lépett, s 1849-ben mint főhadnagy Kossuth kormányzó mellett hadsegédi szolgálatot tett. Az üldözések őt később hazája elhagyására kényszeríték. Olaszországba menekült, és 1859-ben Garibaldi hadi vállalatában vett részt. Ez alatt olasz levéltárakban hazai történelmünket illető emlékek kutatására is irányozta figyelmét, egyszersmind a Crouy herczegeknek az Árpádoktól származása ügyében több munkát tett közzé. 1867. évben visszatért hazájába, és az ekkor alakult Történelmi társulat legelső választmányának tagjává választatott. A nevezett társulat közlönyében, a Századokban jelentek meg tanulmányai: „Esztei Beatrix, II. Endre király özvegye"; „Hippolyt esztergomi érsek Mátyáskori számadásai", utóbbi egy kultúrtörténelmileg feldolgozott ismertetés. Az Akadémia 1872. évben levelező tagjává választotta. A történelmi bizottság megbízásából Nagy Ivánnal együtt kiadta a „Magyar diplomatiai emlékek Mátyás király korából" c. művet négy kötetben, és az Archaeologiai Bizottság megbízásából több éven át — Henszlmann Imrével együtt — szerkesztette az „Archaeologiai Ertesítő"-t. Kiváló tevékenységet fejtett ki a heraldikai és genealogiai tudományok terén, és az e czélra alakult társulat közlönyét, a „Turul"-t Fejérpataky Lászlóval együtt szerkesztette. Főmunkája a „Heraldika vezérfonala", melynek megírását az Akadémia történelmi bizottsága bízta reá. Ezen munkára évek során át egész erejét fordította. Megjelenését már nem érhette meg. Néhány héttel előbb, 1886. január 1-én elragadta a halál. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár