1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Márkfy Sámuel Márton József Mészáros Lázár Magda Pál Markó Károly Mednyánszky Alajos Molnár Aladár Morócz István Ney Ferencz Nyíry István Nyáry Albert, báró

Ney Ferencz

Ney Ferencz Budán született 1814-ben máj. 26-dikán.1 Középiskolai tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte majd Pesten és Bécsben az orvosi tudományokat hallgatta. Benső vágya azonban a nevelési tudományokra sarkallta s már 1833-ban magánnevelő lett, előbb Lányi Imre főispán, azután a Brunszvik és Sztáray grófok házánál. 1841-ben állandóan Pestre jövén, gróf Dessewffy Aurél felszólítására a Világ czímű politikai lap állandó dolgozótársa lett s az volt 1844-ig, amidőn is a „Kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő Egyesület” igazgatójává választatott. 1847. október óta a festészeti akadémiát gyámolító társulatnak, majd a magyar szobormű-egyletnek is titkára volt. 1848-ban a Magyar nevelési Társaságnak s az akkor összegyűlt első egyetemes tanári gyűlésnek is elnöke lett. A forradalom után ő is rövid fogságot szenvedett. 1857-ben január 1-jén a belvárosi főreáliskola tanára, 1860-ban pedig igazgatója lett, mely állását megtartotta egész haláláig. Az irodalmi téren 1863-ban lépett fel először egy neveléstani értekezésével, melyre aztán számos ugyane szakmabeli, úgyszintén bölcseleti és aesthetikai értekezés következett. De a szépirodalom terén is ismeretessé tette nevét beszélyeivel és költeményeivel. Számos operaszöveget fordított olaszból és németből a Nemzeti színház számára, mely két eredeti színművét, a Hilderik és Clodvik czímű tragédiákat színre is hozta, egy népszínművét pedig pályadíjjal jutalmazott. A Kisfaludy-társaság az Akadémia szintén megjutalmazták, amaz egy költeményét, ez egy neveléstani munkáját. Önálló művei szép számmal jelentek meg s köztük olyanok is, melyek nálunk szokatlanul nagy számú kiadást értek el. E művei közül nevezetesebbek a következők: Nemzeti örömemlék, emlékvonások Magyarország nádorainak életéből; Gyermekek könyve; Ibolyák, beszélyfüzér gyermekek számára; Kisdednevelési nefelejts (az Akadémia által 1847-ben megkoszorúzott pályamű); A gyermeki kegyelet tolmácsa; Nevelési galyfüzér; Magyar nyelvtan németek számára, mely 26, s Német nyelvtan magyarok számára, mely 16 kiadást ért meg. Azon felül Matild és Olga czímmel egy háromkötetes regénye is megjelent. Ő adta ki Garay János költeményeit. Számos tanügyi beszéde látott napvilágot a főreáltanoda évi Értesítőjében, úgyszintén emlékbeszédek több elhunyt jelesünk felett, ünnepi beszédek, ódák, különböző emlékezetes alkalmakból. Actuális érdekű fejtegetéseinek egész sora van. A nevelésügyi irodalom terén kifejtett munkásságáért az Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. 1874-ben nevelő tanári működése 40 éves jubileuma alkalmából a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszíttetett fel; ugyanez alkalommal „pilisi” előnévvel magyar nemességet nyert. Elhunyt Budapesten 1889-ben szeptember 12-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár