1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Márkfy Sámuel Márton József Mészáros Lázár Magda Pál Markó Károly Mednyánszky Alajos Molnár Aladár Morócz István Ney Ferencz Nyíry István Nyáry Albert, báró

Molnár Aladár

Molnár Aladár született Veszprémben, 1839-ben febr. 7-dikén, hol első iskoláit végezte. Atyja, Dénes — tótvázsonyi birtokos — 1848-ban országgyűlési képviselőnek választatván, a fővárosba költözött és fiát is magával hozta, s itt az evang. gymnasiumba adta. A forradalom megzavarta tanulmányait, de hogy mennyire pótolta azokat, mutatja az a körülmény, hogy mikor Kerkápoly Károly pápai bölcsészeti tanár — betegsége miatt huzamosb ideig fürdőre menni kényszerült — az alig 21 éves ifjút ajánlotta helyetteséül, és az egyházkerület csakugyan behelyezte őt a tanszékbe, hogy Hegel bölcsészeti rendszerét és a bölcsészet történetét tanítsa. Híre terjedvén, 1862-ben a még akkor fiatal pesti ref. theologiai intézet hívta meg előbb helyettes, egy év múlva rendes tanárnak a bölcsészeti tanszékre. Rendkívüli munkássága, melyet pesti tanári korában kifejtett, mikor hetenkint 18 órán két különféle tudományból tartott előadásokat, ezenkívül az egyházkerületben és számos bizottságban mint jegyző és előadó működött, s amellett irodalmi téren szellemi ereje által nagy elismerést vívott ki, a különben is gyenge testalkotású férfiú egészségére káros befolyással volt. Egészsége helyreállítására nagyobb utazást tett Német-Svájcz és Felső-Olaszországban, mindenütt a közoktatási ügy állását tanulmányozván. 1867-ben az Akadémia lev. tagjai sorába vette fel. Ugyanezen évben báró Eötvös József közoktatási miniszter Molnár Aladárt a minisztériumába meghívta, hol eleinte titkári állást foglalt el, de képessége által annyira megnyeré Eötvös bizalmát, hogy nemcsak osztálytanácsossá léptette elő, hanem a legfontosabb munkákban az ő segélyével élt és referensül használta. Eötvös, halála után a kiválóan bizalmi állás, melyet miniszteriumában elfoglalt, megszűnt, és ő azonnal benyújtá lemondását. A Veszprém megyei nagy-vázsonyi kerület 1872-ben országgyűlési képviselőnek választotta, melyet 1881-ig képviselt. Egészségi állapota azonban mindinkább aggasztóbb lett Gleichenberg fenyvesei közt próbált magába szívni új életerőt. Baja azonban súlyosbult, és 1881-ben augusztus 18-dikán meghalt. Nagyobb művei ezek: A gépek jelentősége az emberiségre és a mezei gazdaságra nézve. Koszorúzott pályamű (Pápa, 1859); Kazinczy élete és hatása a magyar irodalomra. Jutalmazott pályamű (Pápa, 1859); A philosophia szükséges alkatrésze a theologiának. Koszorúzott pályamű. (Pápa, 1860); A magyar alkotmány történeti kifejlődése (I. köt. Pápa, 1862); A psychologia vázlata. Dr. Erdmann J. E. nyomán, tanitásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); Az erkölcs-bölcsészet alapvonalai. Dr. Martensen H. tanár után (Pest, 1864); A keresztyén hitfelekezetek tanrendszere. Előadásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); A bölcsészet története az uj korban. Baco és Descartestól Hegelig. Előadásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); Közművelődési dolgozatok (I. köt. Pest, 1866); Az apostolok. Renán Ernő után (Bécs, 1866); A bölcsészet története, főbb vonalaiban előadva (I. köt. Pest, 1867); Az apa gyermekei között. Abbót János után, angolból; A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Kiadja a M. T. Akadémia történeti bizottsága (I. köt. Bp., 1881). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár