1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Márkfy Sámuel Márton József Mészáros Lázár Magda Pál Markó Károly Mednyánszky Alajos Molnár Aladár Morócz István Ney Ferencz Nyíry István Nyáry Albert, báró

Mednyánszky Alajos

Mednyánszky Alajos született Prikopán, Turócz vármegyében, april 20-dikán 1784-ben. Oktatását a trencséni gymnasiumban, a bécsi Theresianumban, s végre a posonyi academiában vette, s ennek végeztével a m. kir. udv. tanácsnál kezdett szolgálni, mely helyzetét azonban csakhamar odahagyta, úgy hozván magokkal családi környülményei, hogy inkább nyitrai jószágán gazdaságot folytasson. Az 1825-7-diki országgyűlésen mint a főtábla ellenzéki tagja tüntette ki magát. Az állapotok változtával, 1830-ban ismét közhivatalba lépvén, helytartósági tanácsos, 1834-ben udv. tanácsos és előadó, majd Trencsén vármegye főispáni helytartója, 1837-ben nyitrai főispán, valós. belső titkos tan. és a m. kir. udv. kamara alelnöke, 1839-ben egyszersmind az újonnan alkotott tanulmányi biztosság és azzal kapcsolt könyvvizsgáló szék elnöke, végre 1842-ben m. kir. főkincstárnok. Az irodalmi pályára 1810-ben lépett, mint többféle tudományos folyóirat dolgozója, német nyelven ugyan, de mindig a haza, s kivált a hazai történet érdekében. E tekintetből látjuk őt 1820-ban báró Hormayrral egyesülve az ismeretes történeti zsebkönyv, a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte (Wien, 1820–9) kiadására; időközben jelent meg vági útja: Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern (Pest, 1826., s újra Pest, 1844), s magyar beszélyei is: Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (Pest, 1829.; magyarul két kötetben u. ott 1832). Azonban a Tudományos Gyűjtemény keletkezte óta munkás pártolója volt ő e folyóiratnak, mely számos érdekes történeti czikkelyt hoza tőle. Az academia őt 1831-ben febr.-ban tartott első nagy gyűlésében egyhangúlag választá tiszt. tagul, miután ez intézet alapítói őt az igazgatóságba még 1830-ban vevék fel. Éppen midőn a jeles férfiú egy magyar történeti társulat állítását forgatná elméjében, 1844-ben junius 17-dikén rövid betegség után meghalálozott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár