1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Márkfy Sámuel Márton József Mészáros Lázár Magda Pál Markó Károly Mednyánszky Alajos Molnár Aladár Morócz István Ney Ferencz Nyíry István Nyáry Albert, báró

Markó Károly

Markó Károly született 1791-ben sept. 25-dikén Lőcsén, hol atyja városi mérnök volt, ki fiát szintén a mérnökségre szánta, egyébiránt műkedvelője a festészetnek, a rajzolás- és festészetben is oktatta; később a mathematikai tudományok tanulása végett Pestre küldötte. Befejezvén a tanfolyamot, a lublói kamarai uradalomban nyert állomást, utóbb a rozsnyói püspökség jószágaiban volt mérnök. Itt e regényes vidéken üres óráit aquarel tájképek festésével tölté. Művei magokra vonták a magyar aristokratia nehány tagjainak figyelmét, kik nem csak serkenték a megkezdett pályán tovább haladásra, hanem segélyezésökről is biztosíták. Odahagyá tehát hivatalát, s 1818-ban Pestre ment. Itt nagybátyja, idősb Schedel Ferencz házában szívesen fogadtatván, tanulmányait szorgalmasan folytatá, s kivált báró Brudern József részére számos aquarel képeket festett. 1821-ben szintén báró Brudern számára olajban festé Buda vidékének több részleteit, az olajban festést tanító nélkül tévén sajátjává. Most Bécsbe költözködött, hol egy éven át látogatta a festész-akademiát, s öszvesen tizenkét évet töltött ott. Művészi képessége mindinkább fejlődött, híre mindinkább növekedett, de művein mindig többet nyertek az árusok, mint ő maga. 1833-ban Geymüller bankár által segítve Olaszországba utazott. 1839-ig főleg Rómában tartózkodott, azután Pisában telepedett le, majd Florenczben, hol a toscanai nagyherczeg a festész-akademia tanárává nevezte ki. Az Akademia őt még 1840-ben september 5-dikén választá levelező tagjává. Századunk a legjelesebb tájfestészek egyikét veszté el benne 1860-ban november 19-dikén. Hátrahagyott művei a nemzeti múzeum birtokába mentek által. A rendezés szépsége, erőteljes s mégis gyöngéd tartás, a színek és hangok tisztasága s frissessége, a staffage és tájképi forma correctsége szép összhangzatban – e tulajdonokat ismerték fel bennök a műértők. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár