1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kováts Mihály

Kováts Mihály született 1762-ben jul. 7-dikén Abaúj megye Korlát nevű helységében, hol atyja református lelkész volt. A bölcsészeti tanulmányokat Sáros-Patakon, az orvosiakat Pesten végezvén, gyakorlat végett felment Bécsbe a kórodák látogatására. 1794-ben aprilis 29-dikén orvostudori oklevelet nyert a pesti tudományegyetemnél, hol őt később az orvosi kar tagjainak sorában is találjuk. A jenai ásványtudományi társulat oklevéllel tisztelte meg, s 1832-ben mart. 9-dikén a Magyar Tudományos Akademiánák levelező tagjai közé soroztatott. 1844-ben aprilis 29-dikén, mint orvostudorrá avatásának ötvenedik évfordulati napján, ünnepélyesen üdvezeltetett az Akademia által, melynek ülésein agg korában is gondosan szokott megjelenni. Félszázadnál tovább híven fáradozott a nemzeti nyelv s a hazai tudományosság körül. Meghalt Irsán, 1848-ban. Nyomtatásban a következő munkák jelentek meg tőle: 1. Hufeland: Az emberi élet meghosszabításának mestersége, .. . alkalmatosság szerint a magyar hazára szabatott, néhol pedig megbővítetett (I–II. köt. Pest, 1798), második kiadás e czímmel: Az ember élete meghosszabbításának mestersége (I–II. köt. Pest, 1799), harmadik kiadás ily czím alatt: Makrobiotika vagy az ember életét meghosszabbító mesterség (Buda, 1825); 2. Szükségben való és segedelemtábla a vízbefúlt, megfagyott, felakasztott emberekre és holtan születni látszott kisdedekre nézve (Pest, 1798); 3. Szükségben való és segedelem-tábla a veszettkutya-harapásról, a mérgekről stb. (Pest, 1798); 4. Struve Ker. Ág.: A gyenge élet meghosszabbításának és a gyógyíthatatlan nyavalyák húzásának mestersége (I–III. köt. Pest, 1802); 5. Gren Fr.: A Chemia vagy Természet titka (I–IV. köt. Buda, 1807); 6. Állati mágnesesség mérő serpenyője (I–II. köt. Pest, 1819); 7. A hirtelen halál veszedelmeiben való segedelem (Pest, 1830); 8. Rettungsmittel in plötzlichen Todesgefahren (Pest, 1820); 9. Rövid oktatás, mit kell és mit nem kell cselekedni a falusi bábának a természeti szüléskor (Pest, 1822); 10. Értekezés a himlőkiirtásról (Pest, 1822); 11. Lexicon mineralogicum enneagloticum (Pest, 1822); 12. Medicina forensis vagy orvosi törvénytudomány (Pest, 1828); 13. Antiorganon, azaz: Orgonarosta (Pest, 1830); 14. Háromnyelvű fejtő; természethon, titoktan, orvostudomány műszótára, azaz: onomatologia physiographica, chemica, jatrica (Buda, 1845). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár