1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kossovich Károly

Kossovich Károly született Nyitra-Ivánkán, 1803-ban dec. 16-dikán. Alsó iskoláit Érsekújvárt és Nyitrán végzé 1810-től 18-ig, a philosophiai és törvénytudományokat 1821-ig a pozsonyi kir. academiában, s a szokott törvénygyakorlat után 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert. Az 1825/7-ki országgyűlésen mint gróf Csáky Brúnó követe, egyszersmind Nyitra vármegye követeinek írnoka volt jelen. Időközben, u. m. 1826-ban, a követek ajánlására aljegyzőnek neveztetett ki, mely mineműségében, éspedig mint előadó jegyző, több fontos küldöttségben vitte a tollat. Így foglalkodott az 1827: 8. tcz. határozta országos összeírás, az országos rendszeres munkák iránt készítendő utasítás, egy felállítandó megyei éhséghárító intézet, dologház, s megyei börtönök elrendezése tárgyában. És ekkor mint tiszti tollából eredő munkák kinyomattak a következők: 1. Véleménye Nyitra vármegye küldöttségének az országos rendszeres munka közigazgatásbeli tárgyai iránt (Nagyszombat, 1832); 2. Nyitra vármegye rendeinek határozása a szűkölködő megyebeli nemesség gyámolitása tárgyában, és egy felállítandó éhséghárító intézet és dologház iránt (Nagyszombat, 1832). A megyebeli fenyítő törvényszéknél négy évig egyedül viselé az előadó jegyző tisztét. 1837-ben hivataláról lemondván, azontúl folyvást a már elébb megkezdett írói pályán munkálkodott. Az Academiánál a műipar és kereskedés hajdani állapotjáról Magyarországban szóló pályamunkájával 1837-ben történettudományi, az ősi javak kérdése vizsgálatával 1838-ban törvénytudományi jutalmat nyervén, az utóbbi évben volt IX-dik nagygyűlés alkalmával egy nap, u. m. sept. 7-dikén, levelező s rendes taggá választatott a történetírás osztályában, mely helyét 1839-ben a magyarok védelmi rendszeréről írt terjedelmesebb értekezése néhány czikkje felolvasásával foglalta el. 1840-ben a nemzetek had- s békeviszonyairól szóló emlékiratot terjesztett a társaság elébe. 1841-ben junius 19-dikén rövid betegség után halt meg. Említett academiai munkáin kívül, melyeknek elseje láthat csak világot (s jelenleg sajtó alatt is van), említendő két értekezése: A zárlatról, és A törvénykezés folyamatjáról, s Rándulás a bányavárosokba. Némely verseit a Társalkodó 1834 és 1835-ben hozta. Következő dolgozásai kéziratban maradtak: 1. Mennyire avatkozhatja magát a törvényhozó a polgárok cselekedeteibe? (1827); 2. Értekezések némelly magyarországi tárgyakról (1828/30), mely munka három részben, a polgári főhatalmakról, az ország állandó maradása s boldogsága eszközeiről, országgyűlésekről, vármegyék intézeteiről és a sajtószabadságról értekezik; 3. A magyar kereskedés akadályairól (töredék); 4. A polgári fő hatalmak gyakorlásáról (1833); 5. A polgárlét erkölcsi sarkalatjairól (1832–4); 6. Ortis Jakab végső levelei (olaszból); 7. A fenyítő törvényszerzésről (melyből az Athenaeum 1810-ben közlött néhány töredéket); 8. Verse (különösen szerelmiek, hősiek és vegyesek). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár