1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Korponay János

Komonkai Korponay János, 1819-ben maj. 16-dikán, Abauj megye Him községében született. Első tanulmányait a kassai gymnasiumban végezte, 15 éves korában, a báró Mariássy nevét viselő 37. sz. sorgyalog-ezredhez mint hadapród lett felavatva. 1837-ben — Abauj megye ajánlatára — a magyar királyi testőrséghez fölvétetvén, ez intézetben öt évet töltött, s 1842-ben főhadnagyi ranggal, az estei Ferencz-Ferdinánd főherceg nevét viselő 32. sz. sorgyalog-ezredhez osztatott be, melynél egy évet a veronai helyőrségi állomáson töltött, de már a következő évben, ugyanazon ezrednek 3-ik zászlóaljához Pestre lett áthelyezve, ami által alkalma nyílt a fővárosnak tudományos és katonai köreivel érintkezésbe lépni. 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választatott. Első nagyobb munkáját, Hadi földírásának 1. részét 1845-ben adta ki, mellyel mint magyar katonai író mutatta be magát. A második kötet 1848-ban jelent meg. További folytatását a közbejött politikai események akadályozák meg, s így végleges befejezése is elmaradt. 1848-ban, az első magyar minisztérium alakulásakor, Korponay százados miniszteri titkári minőségben, a hadügyminisztériumban nyert alkalmazást, és ezredesi rangfokozatig emelkedett. Midőn Mészáros a hadügyi tárczától megvált, Korponay szintén kilépett a minisztériumból, s óhajtásához képest, a hadseregnél önálló vezénylettel lőn megbízva. Nehány ezer emberrel ugyanis a felső Tiszára küldetett, hogy Tisza-Füredet megszállva a népfölkelést az orosz betörés ellenében szervezze, s a tiszai átkelést a magyar sereg részére biztosítsa. Korponay e feladatának jelesül megfelelt, azonban július 26-dikán a túlnyomó ellenséges erőnek tovább ellentállni nem bírván, visszavonult. Részt vett azután Debreczen alatt az augusztus 2-iki csatában, s a magyar hadseregnek további viszontagságaiban, a világosi fegyverletételig, s az aradi várfogságig, honnét 1855-ben az általános amnestia folytán kiszabadult. 1861-ben, a megyei törvényhatóságok visszaállításakor, Abauj vármegye főlevéltárnokává lett megválasztva. Megírta Abaujvármegye monografiáját, melyet a törvényhatósági bizottság 1878-ban kinyomatott. Ugyancsak 1878-ban bemutatott a Magy. Tudományos Akadémiának egy nagyobb hadtörténelmi munkát, mely kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár