1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Konek Sándor

Konek Sándor született Pesten 1818-ben aug. 18-dikán. 1839–45-ig mint segédfogalmazó működött a m. kir. udvari kamaránál; 1840-ben jogtudori, 1841-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert. Szabadidejét előkelő családok sarjadékainak a jogi tanpályára való előkészítésére használta. 1845-ben a győri jogakadémiához a statisztika- és bányajog tanárává neveztetett ki, majd a pozsonyi jogakadémiához helyeztetett át; végre 1854-ben a pesti egyetemen ugyanazon tantárgy rendes tanárává neveztetett ki, a pénzügytanból való előadások tartásának kötelességével. 1860—1870-ig tanította az egyházjogot is. Több évben viselte a dékánságot. Mint író, nagy tevékenységet fejtett ki, úgy a tudományos mint a hírlapirodalom terén. Önálló munkái közül megemlítjük ezeket: A statisztika elmélete (1847); Az osztrák birodalom, jelesen a magyar korona országainak statististikai kézikönyve (1865., 2. kiad.: 1868); A magyar birodalom statistikai kézikönyve, folytonos tekintettel Ausztriára (1875., 2. kiad.: 1878.; e műve akadémiai jutalomban részesült); Adalékok Magyarország nyers terményeinek ártörténetéhez a XIX. században (1873); Az egyházjog története (1865.; e munka 1881-ben ötödik kiadást ért meg). Számos más becses értekezése a Magyar Tud. Akadémia Értekezéseiben, a Statististikai és nemzetgazdasági közleményekben, a Nemzetgazdasági Szemlében, a Jogtudományi Közlönyben, a Budapesti Szemlében stb. jelent meg, és nagyérdemű munkásságát mindvégig folytatta, míg 1882-ben aug. 2-dikán Balaton-Füreden a halál utol nem érte. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. évben levelező, 1867-ben rendes tagjává választotta, 1869. évben — rectorrá választatása előtt — kir. tanácsosi czímet nyert. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár