1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kerekes Ferencz

Kerekes Ferencz született Erdőhegyen 1784-ben jun. 22-dikén , iskoláit Debreczenben végezvén, további kiképeztetése végett Bécsbe ment, hol mint Pethe Ferencznek, a Nemzeti Gazda szerkesztőjének segéde, 1814-ben magyarra fordította Rohlwes Baromorvoskönyvét, mely azóta több kiadást ért. Szintén Bécsben laktában, 1816-ban hozzáfogott Virgilius Georgiconjának fordításához, melyből egy ívnyi mutatót a Magyar Kurir mellett ki is adott, de melynek folytatása abban maradt, mert ekkor hívatván meg természettörténeti és vegytani tanárul a debreczeni ref. collegiumhoz, szükségesnek találta, mielőtt tisztéhez lát, a külföld nevezetesebb tanintézeteivel közelebbről megismerkedni. Freibergben és Berlinben léte alatt írta Betrachtungen über die chemischen Elemente czímű munkáját, németül azért: „mivel reménylette – mint az Akademiához 1839-ben beküldött jegyzékében írva hagyá – hogy így talán inkább meg fogja ismerni a tudós külföld ezen munkájában kifejtett gondolatait. De így is kevesen figyelmeztek reá, vagy azért mivel gondolatai a chemiában az eddig szokott gondolkodás módjától nagyon eltávoztak, vagy részint talán azért is, mivel munkája 1819-ben Pesten jött ki, honnan a tudós külföld valami nevezetest várni a tudományokban ezelőtt még nem szokott, s így említett munkája a tudós világ előtt úgyszólván egészen ismeretlen máig is.” Tanszékének elfoglalása után több évig csak a tanulásnak és tanításnak élvén, az irodalom mezején huzamosabb ideig nem találkozunk vele. 1836-ban jelent meg Értekezés és kitérések czímű munkája, melyben etymologiai és orthographiai elveit fejtette ki, s mely a magyar nyelvtudomány művelőinek különösb figyelmét vonván magára, szerzője 1837-ben sept. 7-dikén az Akademia lev. tagjává választatott. Ugyancsak 1837-ben írta a lipcsei (Jablonowsky-féle) tudományos társaság által megfejtés végett kitűzött jutalomkérdésre feleletül De quantitatibus imaginariis commentatio, melyet a lipcseiek a jutalom felére érdemesítettek. 1840-ben A mathesis tanítási módjairól s a mathesisbeni ellenmondások okairól czímű értekezését adta ki a Tudományos Gyűjteményben. Következtek: Szorszámtan s egyszersmind előkészület a fellengős mértanra (Debrecen, 1845); Négyes kistűkör (Debrecen, 1848). Két évvel később, 1850-ben július 29-dikén a halál véget vetett Kerekes munkásságának. Hátrahagyott kézirataiból Csányi Dániel által A felsőbb mértan valódi alapelvei bocsátattak közre, a lipcsei tudósok által koszorúzott pályairat is kapcsoltatván ide toldalékul. Emlékbeszédet Lugossy József mondott felette az Akademiában 1850-ben sept. 28-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár