1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kenessey Albert

Kenessey Albert született 1828-ban febr. 4-dikén, Tolna megyében, Gerjenben, hol atyja, Kenessey Benjámin községi jegyző volt. Akadémiai levelező taggá választatott 1871-ben maj. 17-dikén. Meghalt 1879-ben jul. 15-dikén Brodban, a „Boreás” gőzös fedélzetén. Felsőbb iskoláit Debreczenben végezte, azután a fiumei tengerészeti iskolába lépett. Tengerész lett. Csakhamar a trieszti Lloyd-társaság hajóin nyert alkalmazást. A szabadságharcz alatt honvéd lett. Mint hadnagy szolgált a „Mészáros” első hadi gőzösön, majd a Nagyváradon tervezett tüzériskola mathematikai tanárának neveztetett ki, századosi ranggal. De ez iskola nem jöhetvén létre, a tüzérséghez osztatott be. A forradalmi üldöztetések elől Debreczenben vonult meg, ahol a franczia és olasz nyelvből adott órákat s abból élt. 1852-ben ismét hajóra lépett: a balatoni „Kisfaludy” gőzös kapitánya lett. 1853-ban a Dunagőzhajózási-társasághoz jött át mint kormányos, ott szolgált 1867-ig, kapitányságig terjedő fokozatos előléptetés mellett. Ekkor a közlekedési minisztériumhoz neveztetett ki s 1868-ban hajózási felügyelő lett. E hivatalban működött egész haláláig. A halál is hivatalos működése közben, távol családjától, véletlen hirtelenséggel érte. Mint m. kir. hajózási főfelügyelő, a Száva-híd építése ügyében ment a „Boreás” hajóval az alvidékre. Brodban elvégezte dolgát s visszatérőben volt, mikor 1879-ben jul. 15-dikén éjfélkor a hajó fedélzetén tüdőszélhűdés vetett véget munkás életének. Bródból holtteste Budapestre hozatván, a Kerepesi úti temetőben nyugossza örök álmait. Nevezetesebb irodalmi művei: Német–magyar és magyar–német hajózási műszótár (Pest, 1865); Halászatunk és a haltenyésztés. A m. tud. Akadémia által első helyen dicsérettel kitüntetett pályamunka (Pest, 1868). Ez „Halaink és haltenyésztésünk. Vitéz pályamunkák 1867-re. Közrebocsátotta a m. tud. Akadémia” czím alatt is megjelent. A kapaszkodó hajózásról. Székfoglaló (Pest, 1872); Segédkönyv hajósok, közlekedési intézetek hivatalnokai és szállítók számára (Bp., 1873); A vizből való élet- és vagyonmentés és eszközei (Bp., 1875., az Akadémia kiadványai közt). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár