1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kállay Ferencz

Kállay Ferencz született Debreczenben 1790-ben dec. 2-dikán. Tanulását szülővárosában kezdé, s a törvénytudomány hallgatásával be is végzé. Ez időközben megismerkedett Kölcsey Ferenccel, ki szintén a debreczeni iskola növendéke volt, s kivel később is 1820-ig szoros barátságban állott. „Levelezésünk 1820 után – olvassuk Kállaynak 1834-ben kelt jegyzetei közt – megszakadt; én még néhány ízben írtam hozzá, de választ nem kaptam; mindamellett az iránta való tisztelet és igaz szeretet érzetei ki nem aludtak máig is szívemből, sőt első ifjúságom napjaira visszaemlékezvén ottan-ottan, nem győzök elég hálát adni az égnek, hogy egy oly baráttal, mint Kölcsey, igen jókor megajándékozott.” 1812-ben Kállay Debreczenből Pozsonyba ment, hol az országgyűlés végszakát látta, s hol másfél évig joggyakornok volt Pozsony vármegye akkori jegyzője, Mailáth György oldala mellett. Pozsonyból Pestre jött a királyi táblához jegyzőül, s itt ügyvédi oklevelet nyervén, 1813-ban felment Bécsbe német törvényt tanulni, miből 1814-ben kiállván a vizsgálatot, auditorrá neveztetett a második székely gyalogezredhez. Tizenhárom terhes szolgálati év után – Kezdi-Vásárhely hatóságához harmincznégyezer lélek tartozott, s Kállay a más két székely ezrednél is köteles volt szolgálatot tenni, ha auditoruk nem volt – 1827-ben nyugodalomra lépett. Most két esztendeig Nagy-Enyeden lakván „historiai értekezését a székelyekről” itt írta 1829-ben. 1830-ban ősszel visszament Kezdi-Vásárhelyre, hol akkor báró Lakos vitte a kormányt, kivel megismerkedhetnie szerencséjének tartá. Ekkor írá munkáját a „nemzeti képviseletről”, melyet az Akademia kiadás végett elfogadott, de melynek megjelenését a censura gátolta; ekkor Pethe Társalkodójának is egyik írója vala. Az Akademia által 1832-ben martius 9-dikén levelező-, 1832-ben september 1-jén rendes taggá választatván, Budapestre jött lakni, hol kivált a régibb történetnyomozás s az összehasonlító philologia mezején volt munkás, de figyelmét a philosophiára, a társadalmi tudományok egészére is terjesztvén ki. Külön megjelent munkái: 1. Felelet az Akademia ezen jutalomkérdésére: Miképen lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani. (Kiadta a m. t. Társaság, Buda, 1844); 2. A magyar nemzetségről (Pest. 1836); 3. Kölcsey Ferencz gyermek- s ifjukori rajza (Pest, 1839); 4. Wesselényi Miklós Szózat czímű munkájának birálatja (Pest, 1842); 5. Az esküttszékekről (Pest, 1848); 6. Finn-magyar nyelv (Pest, 1844). Irodalmi munkásságának jóval nagyobb részét folyóiratainkban s rokon gyűjteményekben találjuk; a Wigand által kiadott Ismerettárban, a Tudományos Gyűjteményben, a Kritikai Lapokban, a Tudománytárban, a Pesti Hírlapban, a Világban, a Nemzeti Ujságban, a Magyar Akadémiai Értesítőben s Évkönyvekben; az utóbbiakban Köteles Sámuel és Görög Demeter felett készült emlékbeszédei is állanak. Még több kéziratban maradt; s ezeket 1861-ben januarius 1-jén bekövetkezett elhunyta után megvásárlotta az Akademia. Halála előtt kevéssel A magyarok ősvallása czímű pályairata a Kisfaludy-társaság által nyertesnek nyilváníttatott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár