1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor született 1784-ben apr. 4-dikén Kőrösön, az orbaji székben, Háromszék egyik megyéjében. Tanulását az enyedi ref. collegiumban végezte 1815. körül, innen Göttingenbe ment, hol két évig leginkább a nyelv- és történeti tudományokat űzte, előkészületül ázsiai útjához, melyet a magyarok régi lakhelyei kinyomozására tenni szándéklott, s melyre 1819-ben novemberben meg is indult, Oláh-, Bolgár és Románországokon keresztül; Enosnál hajóra ülvén, Alexandriában szállt ki, innen Palestinába hajózott, s részint gyalog, részint karavánokkal Aleppón, Bagdadon keresztül Teheránba igyekezett, hol 1820-ban oct-ben meg is érkezett, s az angol főconsulban, mint utóbbi vándorlásain Moorcroft angol utazóban is, tanáccsal és pénzzel kész pártfogókra talált. Juniusban 1822-ben Lehben, az akkor már Chinának hódolt Ladiki királyság városában, állapodott meg, s Sangs-Rgyas zangskári lámában védjét, s Tibet tanulmányainak, melyek akkor munkálkodásai elősorába léptek, buzgó segítőjét tisztelte. Onnan átkelvén 1827-ben a Himalayán, a kanami klastromba vonult, hol elébbi munkáit oly sikerrel folytatta, hogy híre nem csak Kelet-Indiában, hanem Angliában is elterjedne, s 1830-ban apr-ban a Londoni Ázsiai-társaság tagjává is elválasztatnék. 1831-ben végre elhagyván Tibet magányosságát, munkái kiadása s a sanscrit nyelv megtanulása végett Calcuttába ment, hol a bengál Ázsiai-társaság könyvtárnokává; 1833-ban pedig nov. 15-dikén Pesten a m. academia lev. tagjává választatott. 1834-ben következett két fő munkájának kiadása: 1. A grammar of the tibetan language, in english (Calcuta, 1834); 2. Essay towards a dictionary, tibetan and english (Calcutta, 1834). Kőrösi Csoma e munkáiból huszonöt hazai könyvtárnak kedveskedett, a neki úti segedelmül Magyarországban gyűjtött pénzből pedig kétszáz aranyat a m. academia tőkéi nevelésére ajánlott fel. Azóta az ázsiai tárgyaknak szánt calcuttai és londoni folyóiratok számos nevezetes közléseket hoztak társunktól, s neve a világ legjelesb tudományos utazóié és nyelvtudósaié közt ragyogott. 1842 elején elhagyván Calcuttát, ismét Tibet felé fordult, de Lassának vett útjában megbetegedvén, Dardzsilingben apr. 11-dikén egy veszedelmes láznak áldozata lett. Literáriai egész bútorát a keletindiai angol kormánynak hagyta, melynek jóvoltival szakadatlanul élt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár