1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Kállay Ferencz Kőrösi Csoma Sándor Kölcsey Ferenc Köteles Sámuel Kéry (Bittner) Imre Kalchbrenner Károly Kallós Lajos Kassai József Kazinczy Ferenc Kemény Gábor, Báró Kenessey Albert Kerekes Ferencz Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kiss Ferencz Kiss Pál Klauzál Imre Kolossváry Sándor Konek Sándor Konek Sándor Kopácsy József Korizmics László Korponay János Kossovich Károly Kovács Pál Kovács Sebestyén Endre Kováts Mihály Kresznerics Ferenc Kriesch János Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Lakos János Lenhossék József Lichner Pál Lugossy József Lukács Móricz

Lakos János

Lakos János született 1776-ban aprilisban Ajkán, Veszprém vármegyében, hol atyja, Ádám evang. predikátor és Zala megyei esperes volt. Iskoláit születése helyén kezdte, a pozsonyi és soproni evang. gymnasiumokban folytatta; honnan 1793-ban mint cadet lépett az akkori Jellachich nevű gyalogezredbe, honnan áttétetvén tisztté, 1809-ben a főtábornoki karhoz kapitánnyá neveztetett, s ez idő óta hadi tudománya és vitézsége számos és fényes tetteiért nem csak rendekkel s magyar bárósággal lőn kitűntetve, hanem a hadi kar főbb fokain át egész a generálságig fölemelkedett. Ifjúságában a soproni magyar társaság tagja, Kis és Kazinczy barátja, nem szűnt meg Olasz- és Francziaországban, a hadi zajtól nem üres óráiban is néha magyarul dolgozgatni; Versei s Nápolyi Levelei egy részük csakugyan ott készült. Német nyelven írt hadtörténeti, s magyar folyóírásokban elszórt czikkelyein kívül tőle van: Vándor szünórái (első kötet, Pest, 1839.; második kötete kéziratban maradt). A m. t. társaság 1832. mart. 10-dike óta számította tiszt. tagjai közé: s e viszonyában főleg a hadtudományi munkálatok körül hű részt vett. Munkás életét, mint eszéki várparancsnok 1843-ban junius 23-dikán rekesztette be. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár