1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Jerney János

Jerney János született 1800-ban maj. 12-dikén Dorozsmán, a jászkún kerületben; iskoláit Pesten és Pozsonyban járá, majd Bécsben a tudományegyetem tanáraitól az archaeologiát s a keleti irodalmat hallgatá. 1821-ben ügyvédi oklevelet nyert, de hajlama őt az irodalmi, különösebben a történetnyomozási pályára vonzá. A Vizsgálódások a régi kún nemzet nyelvéről (1825-ben jutalmat nyert pályamunka), a Gondolatok a jászkürtről, ahhoz hasonló több kürtök ismertetésével (Szeged, 1827), a Világosítás Ázsiában a Kaukazus hegyén lakó avarok és kúnságiak nyelvének magyartalansága iránt (Szeged, 1829) czímű munkái lelkiismeretes buzgalmat tanúsítottak. Historiai, diplomaticai és sphragisticai értekezései, közleményei s bírálatai a Hasznos Mulatságokban (1833), a Társalkodóban (1834), a Tudományos Gyűjteményben (1835) haladásra mutattak, s az Akademia őt 1837-ben sept. 7-dikén levelező-, 1838. sept. 7-dikén rendes tagjául választá. Székfoglalója „A magyarországi bessenyökről” az Évkönyvek V-dik kötetében olvasható. Ezen túl több rendbeli dolgozataival találkozunk: az Akademiai Évkönyvekben: A mongol hadvezér levele IV. Bélához (1844); a Tudománytárban: A kubecsi népség (1839), Közlemények a hunscytha betűkkel irott túróczi régiségről (1840), Való-e, hogy az orosz birodalom alapítói magyarok voltak. Ráday Pál benderi követségének naplója (1841), Kadin mongol hadvezér parancslevele (1842), A Kuma-melléki magyar városról, az Erdélyben találtató fakönyvekről, a szlávok tót nevéről (1843) sat.; az Athenaeumban, a Figyelmezőben. 1844–5-ben Moldvában, Besszarabiában, Krímben sat. tett tudományos utazásának eredményeit 1852-ben adta ki ily czím alatt: Keleti utazás a magyarok öneredeti helyeinek kinyomozása végett (2 kötet). Követték ezt Magyar nyelvkincsek az Árpádok korszakából (Pest, 1854), Palócz nemzet és Palócz krónika (Történelmi Tár, I. köt.), A magyarországi káptalanok és conventek, mint hiedelmes és hiteles helyek története (Történelmi Tár, II. köt.). Meghalt 1855-ben decemb. 24-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár