1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Hegedűs László

Hegedűs László Sárospatakon született 1814. november 13-án. A sárospataki főiskolának volt tanára és több philosophiai munkát írt. A tiszáninneni ref. egyház s a sárospataki főiskola világi algondnoka is volt, egyben az alsó-zemplénmegyei ref. egyházmegye esperese, a sárospataki irodalmi kör elnöke és az állami tanítóképezde igazgató tanácsosa. 1875 óta három országgyűlésen képviselte Zemplén megye 6. (liszkai) kerületét. Nézetei, különösen a tanügyi kérdésekben, az országházban mindig figyelmet keltettek. Erdélyi János 1857-ben vele kezdte a Sárospataki Füzetek czímű protestáns tudományos folyóirat szerkesztését. Az Akadémia 1860. október 9-én választotta levelező tagjává. Székfoglalója („Az ész ismerő tehetségei, az értelem és érzékiség”) az Akadémiai Értesítőben jelent 1861—62-ben. További munkái ezek: Az egyházi alkotmányról (1857); A skót presbyteri alkotmányról (1858); A protestáns egyház viszonyáról az államhoz (1858). Nagyobb philosophiai munka írásába is kezdett, mely befejezetlenül maradt. Meghalt Budapesten 1884. február 28-án, 70 éves korában. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár