1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Hegedűs Candid Lajos

Hegedűs Candid Lajos Sopron megyei régi magyar család ivadéka, született 1831-ben oct. 31-dikén Nagyváradon, hol atyja mint százados tartózkodott. A pesti egyetemen jogtudományi tanulmányokat végezett. 1851-ben lépett a közszolgálat terére. A pesti bíróságoknál öt éven át mint gyakornok és vizsgálóbíró működött. Már ezen időben kezdette meg munkásságát a jogtudományi irodalom térén. 1856-ban Bécsbe a cs. k. igazságügyminisztériumba rendeltetett, és a birodalmi törvénylapok szerkesztése bízatott rá. 1860-ban a visszaállított magyar udvari cancelláriánál mint fogalmazó alkalmaztatott; 1864-ben udvari titkár lett. 1864-ben a budai helytartótanácshoz tanácsossá neveztetett ki. 1867-ben a felelős kormány megalakulása után, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsosi állást nyert el, és azon fontos osztály vezetését vette át, a melynek köréhez a minisztérium kezelése alatt álló alapítványok, az országos műemlékek, a Nemzeti Múzeum, az országos képtár stb. tartoztak. A nemzet culturai érdekei iránti lelkesedéstől áthatva, egész erejét hivatalának szentelte. Azon nagy eredményekben, melyeket a közművelődés terén a kormány létesített, jelentékeny része volt. Az Akadémia 1874-ben választotta meg levelező tagjává. Székfoglaló értekezésének tárgyául Vajda-Hunyad monografiáját választotta, de hivatalos elfoglaltsága miatt a munkát be nem fejezhette. Meghalt 1883-ban jun. 13-dikán. Önállón megjelent munkái a kővetkezők: A földalatti tulajdon viszonyairól (1853); Az előleges biztosítási közegekről (1855). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár