1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Görög Demeter

Görög Demeter Dorogon, Szabolcsban született 1760. november 4-kén, középsorsú nemes szüléktől. Alsóbb iskoláit Debreczenben, a felsőbbeket Ungvárott és Nagyváradon végezte. Hasznosan folyt be első fejlődésére Bacsinszky András, akkor dorogi plebános, utóbb munkácsi püspök, ki a gyermeket jeles tehetségeinél fogva megszeretvén, nemcsak szüléit serkentgette czélirányos taníttatására, hanem már akkor is, midőn Görög a bécsi egyetemen, hol Piringer Mihály tanulótársa, Zeilernek a törvénytudományban hallgatója volt, tanulását folytatná, szakadatlanul tanácsadója és jótevője maradt. Elvégezvén ezt, 1784-ben nemcsak a körülmények parancsának, hanem lelke belső hivatásának is engedve magát, nevelői tisztre szánta: mi mellett azonban másik fő iránya s iparkodásai czélja, a honi nyelv és nemzetiség kifejtése, terjesztése volt. Első növendéke s szerencséjének első alapja is, Bacsinszky eszközléséből, gr. KoIonics László lett. Az ifjú gróf tőle oly tudományt és világi finom míveltséget nyert, hogy dísszel Iéphetne nemsokára a nádor udvarába, kinek kamarása, s mint olyan, Moszkaországba kísérője lett. Alig végzé be gr. Kolonics nevelését, Esterházy Miklós hg. Pál fiáét bízta reá, melyet 1796-tó1 1803-ig folytatván, oly figyelmet gerjeszte maga iránt a nevelő pályán, hogy Karolina nápolyi királyné, M. Terézia leánya, Bécsben voltakor őt több ízben magához szólítani, vele a nevelés tárgyáról mulatná magát; elhunyt urunk, Ferencz király pedig nem csak a koronaörökös nevelése módját tárgyazó tervet készítetne vele, mely legfelsőbb tetszést is nyert, hanem 1809-ben fia, Ferencz Károly főherczeg nevelését is rá bízná. És Görög nemcsak e tulajdonságában tuda magának tiszteletet nyerni, hanem az udvari sík pallókon is szerencsésen megállni. A király helybenhagyó megelégedése jeléül őt egymás után udv. tanácsossá, cs. kamarássá, Sz. István ap. király rendének középkeresztesévé nevezte, s Ferencz Károly főherczeg megházasulásakor nyolcz ezer pengő ft. nyugpénzt rendelt neki. Váltig el levén Görög későbbi éveiben foglalva, mint író leginkább csak a múlt század utolsó tizedében hathatott. De hatását áldva említik a literatura évköny. Kiütvén 1789-ben, juliusban, török háború, II. József engedelmével, s öszveköttetésben Kerekes Sámuellel „Hadi s más nevezetes történetek" czímű folyóírását indította meg Bécsben, mely számos színezett rézmetszettel ékesítve, s 1792-ben „Magyar hirmondó”-vá változva, 1803-ig folyt; s szerkeztetésében 1801 óta Kömlei, Márton József és Császár József is munkás részt vevének. Ezen hírlapoké az az érdem, hogy legelébb voltak szerencsések a hazában magyar újságolvasó közönséget alapíthatni; Görög és Kerekesé a magyar földleírási literaturában mind máig a legnagyobb érdem, ama jeles és szép magyarországi atlas által, melynek rajzoltatását s metszetését gr. Festetics György segedelmével ― mit hálával kötelesség itt említeni ― eszközlötték; övék végre az érdem, hogy azon hasznot, melyet e hírlap nekik hajta, valódi hazafiúi lélekkel ismét a köznek szentelék. Ők adák ki t. i. 1790-ben Bessenyei írását: „Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék”; jutalmakat tevének ki a nyelv oltalmát tárgyazó kérdések megfejtésére, grammatica írására; s ez ada ösztönt Gyarmathinak Magyar Nyelvmestere kidolgozására, ez hívá életbe a debreczeni Magyar Grammaticát, melynek kiadásában gr. Széchényi Ferencz is nyújtott segítséget. Későbbi esztendeiben előkelő szeretettel űzvén a szőlőtermesztést, nem gazdasági tekintetből, hanem inkább a természetiekben ártatlan győnyörködésül, grinczingi szőlejébe sok költséggel mintegy ötszáz-féle szőlőtőt hozata Európa minden híresebb hegyeiről, s azoknak ily czímű iratában adá ismertetését: Sokféle szőlőfajoknak lajstroma, mellyeket Europának majd minden nevezetesb szőlőhegyeiről meghozatott (Bécs, 1829). A m. t. Társaság, elismeréséül azon érdemeknek, melyeket a jeles férfiú éppen a literatura újjászületésekor gyűjtött magának a legszentebb ügy körül, első nagygyűlésében 1831. febr. 15-dikén tiszteleti tagjául választá. Meghalt Görög Demeter Bécsben september 7-dikén 1833-ban. Utolsó óhajtása is a haza virulása volt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár