1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Georch Illés

Született Etre-Karcsán, Csallóközben, 1772-ben sept. 28-dikán, szegény, de régi nemes vérből származott szüléktől; iskoláit Pozsonyban járta, honnan — elvégezvén 1790-ben a philosophiát — az esztergomi papnevendék-házban hittudományt, s innen kilépvén 1792–4-ben Pozsonyban törvénytudományt hallgatott. 1796-ban Pestre ment törvénygyakorlásra, 1797-ben a pozsonyi nemes fölkelt seregnél főhadnagyságot viselt, s még az esztendőben a pozsonyi gymnasiumhoz magyar nyelv professorává neveztetett. Emellett 1798-ban ügyvéddé, 1799-ben a bősi uradalom, 1802-ben Somorja és Pozsony, 1804-ben Kondé József ügyésze lett; s ennyi foglalatosságai, valamint írói munkálkodásai mellett kénytelen volt tanítói hivataláról lemondani. 1806 óta Albert szász-tescheni kir. herczegnek ügyésze, 1807-ben országgyűlési követe, 1813-tól 1830-ig a ráczkevi urodalom igazgatója. Munkái: 1. Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak (Pozsony, 1800); 2. Honnyi törvény (1–3. köt. Pozsony, 1804–8); 3. Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteik (Pesten, 1818); 4. A helyesirás fő rendszabásairól. Marczibányi-jutalmat nyert pályamunka („Jutalomfeleletek” II-dik köt. Pest, 1821); 5. Disquisitio critica dissertationis historicae Baiero-Besserianae de ortu et nativitate Joannis de Hunyad (Pesten, 1826); 6. G. I. törvényes tárgyú értekezései (1–2. köt. Pest, 1833–4). Írói érdemeiért 1832-ben a m. t. Társaság tiszt. tagjává választatván, annak dolgaiban szorgalmasan részt vett mind halálaig, mely 1835-ben jul. 31-dikén történt, özvegyet s két fiút, két leányt hagyván maga után. Kéziratban maradt Honi törvénye, nagy gonddal újra kidolgozva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár