1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Gáthy István Görög Demeter Gévay Antal Gegő Elek Gelei József Georch Illés Gorove István Gorove László Greguss Ágost Guzmics Izidor Gyárfás István Haberern Jonathán Halász Géza, Dabasi Hegedűs Candid Lajos Hegedűs László Hegedűs Sámuel Henszlmann Imre Hoblik Márton Hoffner József Hornyik János Horváth Ignácz Horváth János Horváth József Elek Horváth Mihály Horváth Zsigmond Hunfalvy János Imre János Ipolyi Arnold Jankovich Miklós Jerney János

Gáthy István

Gáthy István 1780. júniusában született Huszton, Máramarosban, hol atyja ref. lelkész volt. Alsóbb iskoláit a szigeti gymnasiumban végezte, innen 1794-ben Debreczenbe jött, hol tanulmányait folytatá 1800-ig. Ekkor Ó-Szőnyre ment iskolai tanítóul, s három évig járt el e tisztben, első munkája is ez időre esik: „A kótából való klavirozásnak mestersége az abban gyönyörködők kedvéért" (Buda, 1802). 1803-ban Pestre jött, hol az egyetemnél mind a mérnöki, mind a jogi tanfolyamot dicséretesen bevégezvén, mérnöki oklevelet nyert s egyszersmind királyi táblai jegyzőnek eskettetett fel. 1808-ban a pápai uradalom rendes mérnökévé lőn. E minőségében a gazdászatban s erdészetben is kiképezvén magát, 1830-ban a pápai uradalomból a tataiba által tétetett, mint főerdész. Ekkor írta következő munkáját: „Erdészet a haza jelen szükségeihez alkalmazva, három kötet", de mely azonképpen, mint egy másik, szintén e tájban készült: „a pénznek természete, annak a hitel által előállítható hatalma és a hitelbank" kéziratban maradt; az utóbbikat kiadandó volt ugyan az Akademia, de a censura ellenzé sajtó aló adatását. 1835-ben az úrbéri felmérések lévén napirenden, Gáty, ki most a tatai s gesztesi uradalmak főmérnökévé lett, evégre a szokott mérőasztal helyett az általa feltalált „szegtükröket" használta, s mert oly véleményben volt, hogy ezen műszer a földmérési tant alapjában megváltoztatta, két kötetben megírta „a földmérés tudományát”. Az első kötet az astrolabiumi földmérést, a második a tükörmérést foglalván magában; de ez is, mint majdnem valamennyi munkája, melyeket időről időre a tanulmányaival érintkezésben állott napi kérdésekről irogatott, nyomtatatlanul maradt; csak részek, töredékek jelenvén meg belőlük akkori folyóiratainkban. Ily sors érte több rendbeli hydraulikai s folyamszabályozási munkáit is, különösebben a Rába, Rábcza s Marczal szabályozásáról írottakat; a Marczal kiszárítása dolgában, mint az illető küldöttség mérnöke, már 1830-ban dolgozott ki tervet, mely el is fogadtatott, de ennek végrehajtása abbamaradt. Az Akademia Gátyt 1836. szeptember 10-én választá levelező tagjául; meghalt 1859. szeptember 24-én. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár