1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Döme Károly Danielik János Deák Farkas Deáki Filep Sámuel Dessewffy Aurél Dessewffy József Egyed Antal Fülepp József Fabriczy Sámuel Fabritius Károly Fest Vilmos Feszler Ignácz Aurél Fillinger Leopold Fogarasi János, Alsóviszti Forgó György Frankenburg Adolf

Forgó György

Forgó György született Tószegen, Pest vármegyében 1787-ben, szegény sorsú, köz szüléktől. Első iskoláit születése helyén és Czegléden, a gymnasiumi osztályokat Jászberényben végezte, s már ez időben önmaga volt kénytelen tanítgatás által szükségeit fedezni. 1803-ban Pestre jött fel philosophiát hallgatni; hol néhai Szűcs István phil. prof. által különösen kedveltetvén, általa pártfogoltatott, s mint házi tanító meglehetősen élődött, majd az orvosi karhoz menvén által, Eckstein Ferencz professor fia nevelését vette által, s e háznál barátsággal halmoztatott. Így teheté le már 1812-ben exameneit, minél fogva nov. 5-dikén orvos doctorrá; utóbb 1814-ben Lenhossék physiol. prof. segéde lett; s miután tudományát különös szerencsével kezdte volna gyakorolni, 1816-ban Pest vármegye főorvosává s az orvosi kar tagjává választatott. Forgó magát ismeretei, ügyessége és szerénysége által nemsokára a legkeresettebb orvosok sorában látta; s e környülállás mutatja, hogy a Hahnemann iskolájához 1820/1. szegődése, mert áldozatokkal járt, saját érdeke ellen is meggyőződését követő erős lélek tette volt. Részt vett Hahnemann Organonja fordításában: Organona a gyógyművészségnek, vagy Hahnemann Sámuel homoeopathiája (Pest, 1830). Cholera idején megyéje rendeléséből a kormány által adott utasításokat az akkor ajánlott több gyógymódokkal megtoldva adá ki: Utasítás az egészségre ügyelő hivataloknak (Pest, 1831), s az Orvosi Tárt nem csak buzgón pártfogolta, hanem tollal is segíté. A nyelv s hazai tudományosság ügyének pedig mindenfelé védője, terjesztője, s tetemes áldozatokkal folyvást gyarapítója volt. E tekintetből tisztelé meg őt, a Marczibányi-küldöttség tagját, a m. academia is tagsággal, febr. 17-dikén 1831-ben, mely helyzeténél fogva, nevezetesen az 1834-iki nagygyűléskor veve részt a társaság tanácskozásiban. Hét évi, hivatalos utazáson szerzett, gyötrelmes hólyagbetegség után, erőiben váltig megfogyva, éppen midőn a buziási fürdőkben keresne végmenedéket, útközben, Lovrinban (Torontál vm.) báró Liptay Fridriknél meghalt julius 17-dikén 1835-ben. Végintézete nem egyéb, mint életének a síron túl is folytatása. Elhagyjuk itt számos, mindennemű jótevő s köz intézetekre szánt jótéteményei elszámlálását, miket t. i. iskolamester fizetésre, dologház, kórház, őrültek házára, vakok, siketnémák, kisdedek intézeteire hagyott, egyedül azokat említvén, mik a közoktatás s literatura ügyét érdeklik. Az academiának ezer pengőt s egy Rothschild-féle kötelezvénysorsot hagyott, s fogadott fiának szánt 8000 pengő forint felét, ha az maradék nélkül halna meg; nemzeti játékszín építésére szintén 1000 pengőt s egy Rothschild-féle sorsot; Horvát István historiai munkájának (a magyarok eredetökről) kiadására 2000 pengőt; az orvosi kar lectoriumának orvosi könyvtárát, s néhány ritkaságot az egyetem és museum gyűjteményeinek. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár