1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Döme Károly Danielik János Deák Farkas Deáki Filep Sámuel Dessewffy Aurél Dessewffy József Egyed Antal Fülepp József Fabriczy Sámuel Fabritius Károly Fest Vilmos Feszler Ignácz Aurél Fillinger Leopold Fogarasi János, Alsóviszti Forgó György Frankenburg Adolf

Feszler Ignácz Aurél

Feszler (Fessler) Ignácz Aurél született 1756-ban maj. 18-dikán Zarándfalván, Moson vármegyében, hol atyja – elbocsátott őrmester – egy vendégfogadót bírt haszonbérben. 1773-ban a capucinusok mödlingi klastromába lépett, honnan 1781-ben a bécsibe tétetvén által, nemsokára, t. i. 1783-ban József cs. által lectorává, majd a hittud. tanárság elnyerése után, professorává neveztetett a keleti nyelveknek és Ó testamentum magyarázatának a lembergi egyetemben, kérelmére egyszersmind szerzete szabályai alól felmentetvén. E hivatalát 1788-ig viselte, midőn „Sidney" első szomorújátéka színre kerülvén, fiscalis perbe keveredett, melynek következésében a körülmények akkori alakulásánál fogva, kénytelennek látá magát Boroszlóba futamodni, hol Korn könyváros által szívesen fogadtatott, s a katolathi örökös hg-nél hivatalt nyert. 1791-ben átmenvén Luther hitvallására, Berlinben telepedett meg, s mint író és nevelő munkálkodott. 1803-ban meg is házasodott, de utóbb részint a hadi viszontagságok következésében több ízben írói keresetre szorult, míg 1810-ben moszka cs. udv. tanácsosi ranggal a szentpétervári Newszky-Sándor academiába a napkeleti nyelvek és philos. professora, utóbb a törvényhozó biztosság tagjává, s közbejött új bajok után 1820-ban Saratowban az evang. egyháznak Oroszországban fő superintendensévé és szentszéki elnökévé lett. A magyar Academia 1831-ben választa hazánkat illető munkái tekintetéből külföldi lev. tagjává, melyek számos egyéb, nem ez osztályba tartozókon kívül a következők: 1. Attila, König der Hunen (Boroszló, 1794); 2. Mathias Corvinus, König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (2 köt. Boroszló, 1793–4); 3. Die drey grossen Könige der Hungarn aus dem Arpadischen Stamme (Boroszló, 1808); 4. Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen (10 köt. Lipcse, 1815–25). Önéletrajza „Rückblick auf seine 70 jährige Pilgerschaft” cz. Boroszlóban, 1826-ban jelent meg. Elhunyt Sz. Péter-Várában, december 15-dikén 1839-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár