1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Döme Károly Danielik János Deák Farkas Deáki Filep Sámuel Dessewffy Aurél Dessewffy József Egyed Antal Fülepp József Fabriczy Sámuel Fabritius Károly Fest Vilmos Feszler Ignácz Aurél Fillinger Leopold Fogarasi János, Alsóviszti Forgó György Frankenburg Adolf

Fabriczy Sámuel

Fabriczy Sámuel született 1791-ben martius 18-dikán Poprádon, a XVI. szepesi városok egyikében. Első oktatását a poprádi iskolában a házi tanítóktól, de legkivált atyjától, a helybeli evangelikus lelkésztől nyerte; a felsőbb gymnasialis a philosophiai és theologiai tanfolyamot Lőcsén végezte; a hazai jogtudományt a késmárki lyceumban hallgatta. Eltelvén a törvénygyakorlati évek, 1810-ben, tizenkilencz éves korában ügyvédi oklevelet nyert. Tanúja volt az 1811/2. országgyűlésnek, mint gróf Vandernath Henrik küldötte és Okolicsányi János Torna megyei főispán titkára. „.Kimondhatatlanul gyönyörködtem a dietai vitatásokban – olvassuk önéletrajzi jegyzeteiben – méltán mondhatom, hogy kevés publicistai ismeretimnek legnagyobb részét ezen országgyűlésnek köszönhetem.” 1814-től fogva 1821-ig a kor egyik jelesebb, s politikai credójára nézve jóformán eretnek, nagymíveltségű publicistájának, Berzeviczy Gergelynek rendes ügyvéde volt. Közben Szepes megye jegyzői hivatalának is tagja lévén, korán részt vett a közügyekben, s amely bizottságok az 1825-diki országgyűléstől az 1847-ig a Szepes megyei követek számára az utasításokat készítették, azoknak legtanultabb, leghiggadtabb tagja Fabriczy volt. 1820 ban az ágostai hitvallása Tisza-melléki superintendentia világi főjegyzőjévé választatott. 1821-ben megválván Berzeviczytől, Lőcsére tette át lakását. 1826-ban a szepesi városok esperességének senioralis felügyelőjévé választatván, e hivatalában megmaradt 1848-ig: a világi főjegyzőségről már korábban lemondott. 1848-ban báró Eötvös József akkori cultus- és közoktatási miniszter oldala mellett mint tanácsos működött. 1849-ben Pestről vissza Lőcsére ment, hol a köztiszteletben állott férfiú 1858. martiusban meghalálozott. Az Akademia őt 1832-ben martius 9-dikén választá meg tagul a törvénytudomány-osztályba, melynek alapos és sokoldalú ismeretei, szerénysége és jelleme által valóságos dísze volt. Még 1819-ben jelent meg tőle Elementa juris criminalis hungarici, csak 132 lapra terjedő könyvecske, de a tudomány színvonalán álla. Az 1823-diki Tudományos Gyűjteményben az esküttszékek intézetét tárgyalta, magyar nyelven ő az első. A Jelenkor melléklapjában, a Társalkodóban, s midőn ez megszűnt, magában a Jelenkorban 1833–1847-ig Füzér a törvénytudományból czím alatt megjelent értekezései (a csődperekről, a bírói zálogról, a halálbüntetésről, az ősiségről, a történeti jogról, az országgyűlési törvényszünetről, a sz. k. városok szerkesztéséről, az örökváltságról, a házi adóról, sat.; kijelölés és választás a városokban; magánrendszer és testi büntetések; korteskedés; két kamarai rendszer a megyéknél sat.) ama korszak legjelesebb jogtudományi termékei közzé tartoznak. Az 1837–9-diki Figyelmező alapos bírálatokat közlött tőle Szlemenics fenyítő törvényéről s az 1836-diki úrbéri törvény commentatorairól. Ifjabb korának aesthetikai, historiai és ethnographiai dolgozatait, melyek ez iránybani műveltségét is tanúsítják, az 1819–26-diki Tudományos Gyűjteményben tette közzé. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár