1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Döme Károly Danielik János Deák Farkas Deáki Filep Sámuel Dessewffy Aurél Dessewffy József Egyed Antal Fülepp József Fabriczy Sámuel Fabritius Károly Fest Vilmos Feszler Ignácz Aurél Fillinger Leopold Fogarasi János, Alsóviszti Forgó György Frankenburg Adolf

Dessewffy József

Dessewffy József született 1771-ben febr. 13-dikán Kriványban, Sáros vármegyében. Első oktatását Kassán vette, majd Koppi Károly nevelősége alatt Kolosvárra, onnan Pestre vándorolt, hol a gymnasiumi osztályokat végezte. Zimányi vezérlete alatt a classica literaturát már akkor megkedvelvén, és a philosophiát, mely karban akkor Dugonics, Mitterpacher, Cornides, Schönwiesner és nevelője, Koppi jeleskedtek. Törvényt ismét Kassán hallgatott, s ennek végeztével gróf Sztáray Mihály szabolcsi főispánt az 1790-ki budai országgyűlésre kísérte, mellyel gyakorlati élete kezdődött. Eleinte hivatalkodásra szánván magát, Fiumében tiszt. fogalmazóképpen szolgált is, de nem találván fel magát e körben, azt elhagyva Olaszországot beutazta. 1795-ben a szabolcsi felkelő seregnél mint kapitány szolgált, 1802-ben Sáros, 1805 és 1807-ben Zemplény, 1811 és 1825-ben Szabolcs vármegyéket képviselte az országgyűlésen; politicai pályája mellett is folyvást barátkozván a tudományokkal és tudósokkal, kik közül leginkább Kazinczyval és Döbrenteivel volt összefűzve. Midőn a m. tudós Társaság alapítói 1830-ban igazgatóságot neveztek, őt abba felvették, az academia pedig, mindjárt első nagygyűlésében, 1831-ben febr. 15-dikén választotta tiszt. tagul, mely állásában folyvást nagy részt vett annak gyűléseiben. Számos, sok folyóiratban elszórt versein, tudományos és politicai czikkelyein s az acad. Évkönyvekben megjelent beszédein kívül bírjuk tőle ezeket: 1. Bártfai levelek (S. Patak, 1818); 2. A „Hitel” czímű munka taglalatja (Kassa, 1830); 3. Hazánk egyik igen jeles főispánjának nyilván tett politikai hitvallása (Gr. D. J. jegyzékeivel bővítve kiadta Fekete István, Buda, 1843). A Felső-Magyarországi Minerva alapításában fő része neki volt. A halál fájdalmas betegség után ragadta őt ki közülünk maj. 1-jén 1843-ban. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár